Én úgy tudom, hogy a választások négyévente vannak, és minden egyes négyéves ciklus után mindenkinek pályáznia kell a parlamenti székéért, vagy kormányzati pozícióért. Még Orbán Viktor miniszterelnöknek is. Vagy talán ő teljesen biztos abban, hogy nem lesznek már választások, vagy ha lesznek is, akkor mindig ő fog nyerni? Ennyire biztosra megy, és mer nagyot álmodni?

Igaz, több évtizedes barátja Kövér László, a parlament elnöke a napokban kijelentette, hogy a mai kormánypártoknak nincs alternatívája, hiszen az ellenzéki baloldali pártokat balbunkók vezetik. Ez tényleg szívet és lelket melengető kijelentés, már annak, aki elkötelezett és hithű Fideszes, vagy mint bértollnok, ezért kapja a fizetését a most hatalmon lévő politikusoktól.

De egy valamirevaló demokráciában soha egyetlen választás nincs lefutva, ez a XXI. századi diktatúrákra jellemző, és éppen a választási verseny lenne az, melynek alapján a szavazó eldöntheti azt, hogy melyik pártot bízza meg négy évre – hangsúlyozom négy évre – a kormányzással.
Orbán Viktor azt is kijelentette, hogy Magyarország elkötelezett híve marad a nyugati szövetségnek, értsd alatta az Európai Uniót, amelyet ő oly előszeretettel támad, miközben kezét tartja a nem kevés felzárkóztatási pénzért.
Orbán Viktor világlátására jellemző, hogy így fogalmaz: „Nyugaton a germán vaskancellár, Keleten a szláv katonaállamok, délről pedig a hódító muszlimtömegek veszik körül Magyarországot.”

Összességében Magyarországot egy Berlin-Moszkva-Isztambul alkotta háromszög veszi körül. Nem érthető Orbán Viktor miért kritizálja Angela Merkelt, aki mindeddig pártolta őt az Európai Néppártban, és a német autó összeszerelő üzemek termelik a magyarországi honi össztermék, azaz a GDP igen jelentős részét. Vlagyimir Putyinnal is óhatatlanul szembekerült ezzel a beszéddel Orbán Viktor, akivel pedig időnként össze- összekacsintgatunk. Gondoljunk csak a paksi atomreaktor bővítésére orosz gigahitelből, Ukrajna EU-ba való belépési tárgyalásainak vétójára az ottani nyelvtörvény miatt, de Erdogan Törökországával is – mondjuk ki – baráti, példamutató viszonyt ápol a Fideszes kormányzat.

Orbán Viktor úgy beszélt, mint egy meghatározó európai nagyhatalom miniszterelnöke, tudomást sem véve arról, hogy például az EU évi össztermékének szűk 1 %-át állítjuk elő, a nemzeti jövedelmünk 2 %-át sem tudjuk a honvédségi kiadásokra fordítani, mint NATO-szövetséges, és nem utolsósorban Magyarország lélekszáma a tízmillió fő alatt stagnál, mely eltörpül az EU ötszáz milliós lélekszámával szemben.

De hát ez kell nekünk, magyaroknak, főleg a belpolitikában, azaz merjünk nagyok lenni, és nagyot álmodni, még ha nem is ez a realitás.

ábrahám