Oroszországban nem ritka a politikai gyilkosság, mint hagyomány, és ez köztudott. Még a kommunista időkben is így volt, és sajnos most is így van.

A politikai ellenféllel Oroszországban nem szokás vitatkozni, hanem azt börtönbe kell vetni, vagy meg kell gyilkoltatni.

Emlékezzünk még arra, az idősebbek talán emlékeznek is, hogy Sztálin, akinek a neve hajlíthatatlan acélt jelent, 1940-ben Mexikóban csákánnyal agyonverette Trockijt.

Sajnos ez Putyin alatt is így van, és csúcsra vannak járatva a halálos leszámolások a politikai ellenfelekkel szemben. Több tucat ilyenről tudunk.

Már Sztálin óta sajátos eljárás a politikai ellenfelekkel szemben a likvidálás, mint politikai bosszú. Prigozsin is pontosan tudta ezt, aki most állítólag motorhiba miatt zuhant le.

2015-ben Putyin legjelentősebb ellenfelével végzett a hatalom, azaz Borisz Nyemcovval. A nyomozás irányítását az orosz elnök vette át. Sajnos 2006-ban megölték a bátor újságírónőt, Anna Politovszkaját is. Alekszandr Litvinyenkót pedig 2006-ban a Szovjetunió határain túl, Londonban polóniummal mérgezték meg.

A politikai bosszú, azaz mások fizikai kiiktatása sajnos benne van az orosz politikai vezetésben ma is. Most Prigozsin volt a soron.

Több tucat ilyen gyilkosságot rónak fel a szakértők a mai orosz rendszernek. Az sem véletlen, hogy sokan több emeletet zuhanva estek ki magas épületekből, nyilván nem önszántukból.

Az is köztudott, hogy Oroszországban kémkedéssel vádolták Szergej Szkripált, akit 2018-ban novicsok idegméreggel próbálták eltenni láb alól az Egyesült Királyságban. Ez a gyilkossági kísérlet nem volt sikeres, és így Szkripál megúszta.

Prigozsin pontosan tudta azt, hogy aki egyszer az orosz rendszer ellen így vagy úgy támad, az élve nem ússza meg.

Mindamellett Prigozsin orosz exporttermékké tette az erőszakot, és így az afrikai diktatúrákban kegyetlenkedtek Wagner zsoldosai.

Az ukrajnai háború következtében Prigozsin az elmúlt évek tekintetében az egyik legbefolyásosabb személyiség lett Oroszországban.

Prigozsinnak magánhadserege volt tudniillik, amely ötvenezer főre rúgott, és börtönből szabadult rabokkal harcolt ilyen-olyan célok érdekében.

Kegyetlen ember volt Prigozsin, hiszen olyan videót mutatott be, melyben az ukránok által átadott zsoldosát saját katonatársai kalapáccsal ütlegelik halálra. Prigozsin azzal zárta le ezt a rémtettet, hogy ez volt egy kutya halála egy kutyáért.

Prigozsin katonailag egyre aktívabbnak érezhette magát, és így szembekerült az orosz hadvezetéssel, mely szerinte nem adott elég segítséget a Wagner zsoldosoknak a fronton.

Az is ismert a médiából, hogy Prigozsin bosszúból megindult Moszkva felé, hogy úgymond rendet tegyen, és azt hitte magáról, hogy az orosz belpolitikát ő irányítja, nem pedig Putyin.

Utólag elmondhatjuk, hogy végzetesen túlértékelte magát, tévedett, de akciójával saját sorsát is megpecsételte, hiszen Putyin csak arra várt, hogy mikor állhat bosszút Prigozsinon.

Most jött el az idő, és az orosz hatalmi gépezet bosszút is állt az orosz hagyományoknak megfelelően. Nagy valószínűséggel kimondhatjuk, hogy a Prigozsint szállító repülőgép katasztrófáját nem motorhiba okozhatta, hanem merénylet áldozata lett.

Az már a cinizmus csúcsa, hogy Putyin Prigozsin halála kapcsán részvétét fejezte ki a családnak. A Prigozsin elleni merényletet alapvetően az okozta, hogy ő egyre hatalmasabbnak érezte magát katonailag.

Az alaptörvény ma Oroszországban, amit mindenki tud, hogy nem szabad a hatalom ellen lépni sem politikailag, sem katonailag, mert ez végzetes következményekkel jár.

ábrahám