Azokét a magyarokét, akik visszaküldték a nemzetinek és konzultációnak nevezett kampány kérdőíveit.

Lassan ebben az országban egyébként már minden nemzeti lesz, többek között még a dohányboltok is, nemcsak a konzultációs ívek. Csakhogy ez a „győzelem”, mármint az, hogy a magyar szavazásra jogosult polgárok jó egynegyede visszaküldte a kérdőívet kitöltve úgy, ahogy azt a kérdőívből történő informálódás kapcsán egyáltalán meg lehetett tenni. Ez a kérdőív cunami a Soros-terv és persze Brüsszel ellen szól.

A „sikernek” van árnyoldala is, mint ahogyan tudjuk, ahol fény van, ott árnyék is van. Mert igen csak nyomasztó lehet az, hogy ez a mostani hatalom csak ellenségek kreálásával és lehetetlenné tételével, valamint a gyűlölet szításával képes fenntartani hatalmát országosan is, meg helyben is.

Országosan a hatalom szembefordította a magyar népet azzal a közösséggel, az EU-val, amelyhez évszázadokon át tartozni akart. Az is elgondolkodtató, hogy a magyar kormány állandó vitában áll Európa legtöbb, és igen csak meghatározó országával, és nem akar részt vállalni a közös feladatokból sem. Már eljutottunk odáig, hogy a múlt héten parlamenti határozatot fogadott el a kormánytöbbség az Európai Parlament egyik döntésével szemben!

Arra persze nem lehetünk büszkék, hogy olyan országból viszi a miniszterelnök ezt a bizonyos hátizsákot, ahol a Pál utcai fiúk gittegyletévé silányították a parlamentet, hiszen ez a szavazógépezet Fideszes többséggel pár perc alatt megszavaz bármit is. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a gombnyomogató többség egyáltalán miről is szavaz, de hát megteszi, mert ezt kívánja a frakciófegyelem. Meg attól is fél, ha jövőre leváltják őket, akkor bizony oda lesz a bársonyszék, sőt még felelősségre vonás is jöhet. Álláspontjuk igazolására farizeus-módon hivatkoznak arra, hogy ők bezzeg meg merik kérdezni az emberek véleményét, nem úgy, mint más Uniós államokban.

A mostani magyar ellenzék meg képtelen közös nevezőre jutni a hatalommal szemben, bürokratikus pártelvekre hivatkozik, és nem fog össze, és arra sem tudnak rámutatni, hogy milyen megalázó helyzetbe került ebben az országban szinte mindenki.

A hátizsákját büszkén mutogató, egyetemista diákként viselkedő, hátizsákos miniszterelnökünk kijelentette, hogy a konzultációs kampánnyal „a helyzetünk sokat javult”. Igaza lehet Szél Bernadettnek, az LMP miniszterelnök-jelöltjének, hogy Orbán Viktornak nincs igazi és reális ország víziója a XXI. században. Pedig az EU-tagság történelmi ajándékával élni kellene, nem pedig visszaélni.

Mert lassacskán az Orbán-kormány egyedül marad a nagy európai forgatagban, melynek meghatározó tengelye Németország és Franciaország. A Visegrádi Négyek nem fogják és tudják visszaforgatni az idő kerekét.

Az sem véletlen, hogy az Európai Unió keleti peremén pont azok az országok nem tudnak integrálódni a nyugati szövetségbe, amelyek több mint negyven évig szovjet, kommunista uralom alatt éltek és nyögtek.

Azt gondolom nem értjük Európát, és nem múlt el Magyarország felett sem nyomtalanul a több mint negyven évig tartó kommunista befolyás. A teher, amelyet a történelem a vállunkra helyezett, kezd egyre elviselhetetlenebbé válni.

Van tehát mivel „büszkélkedni”…

ábrahám