Október 15-én a már-már elfelejtett háború utáni közvetlen bekövetkező „málenkij robotként” ismert magyar férfiak akkori szörnyű tragédiájáról szólt a film. Bizony sírás nélkül nem tudtam végignézni a három nyolcvan-kilencven év közötti idős ember visszaemlékezéseit. Amikor elvitték őket csak három napot mondtak nekik, hogy annyit kell majd dolgozni, ezért mondták az oroszok, hogy csak málenkij robot lesz, ami tudvalevő azt jelenti, hogy kis munka.
De azután több hónap, illetve több év, évtized lett belőle, ha egyáltalán túl tudták a szörnyűségeket élni. Dolgoztatták őket, és igazán rendesen sem enni, sem inni nem kaptak. Voltak, akik összeestek, azokat kivégezték.
Azt nem tudhatom, hogy ezt a filmet Orbán Viktor miniszterelnök látta-e, mert a mai napig élő hozzátartozók kérik az államtól a kárpótlást. De sajnos a rendszerváltás utáni kormányok soha nem gondoltak a málenkij robotot túlélőkre.
Egy biztos, hogy nekünk, magyaroknak, soha nem volt jó az orosz barátság, mindig nagyon ráfizettünk. Azt gondolom, hogy a mostani paksi atomreaktor „üzletnek” is ez lesz majd a vége…
Bakonyiné Soós Magda
