Az akkori időkben is, mivel Magyarország és Ausztria monarchiát alkotott, időnként Bécsbe kellett utaznia egyik-másik miniszternek tárgyalásra.

Ilyenkor a menetrend szerinti gyorsvonathoz egy minden kényelemmel ellátott szalonkocsit csatoltak az előkelő miniszter utas és kísérete részére.

Történt, hogy Szapáryt sürgősen Ferenc Józsefhez rendelték. Az ügy olyan fontos volt, hogy már nem lehetett megvárni a szalonkocsit, és a gróf hintójával éppen hogy csak elérte a Bécsbe induló vonatot. Ott aztán egyedül – kíséret nélkül -, kifulladva rogyott le egy félig telt első osztályú kupé szabad ülésére.

Az egyik alkalmi útitárs sietve bemutatkozott a tekintélyes megjelenésű miniszternek, bár nem tudta, hogy az, és közölte, hogy ő ennek és ennek a cégnek az ügynöke. Szapárytól kérdezte, hogy ő milyen céget képvisel? Szapáry elmormogta a nevét, azt hitte, hogy ezzel felvilágosítja az urat. De nem így történt. Az útitárs most már nyomatékosan kérdezte tőle: uram, én nem a nevét kérdeztem, hanem a cég nevét, amit képvisel. Mire Szapáry csak annyit mondott Kaiser und Kőnig (Császár és király). Erre az úr, mondja uram, mikor és hol jegyezték be ezt a céget? Szapáry ironikusan felelt: még 1867-ben Bécsben – utalva az 1848-as Szabadságharcot követő Kiegyezésre.

Az utas még furcsábban nézett az útitárs grófra, és tovább érdeklődött:
- És milyen szakmában működnek?
Szapáry csak annyit mondott röviden: a Kiegyezésben! (Ami az akkori üzleti zsargonban a kényszerűséget jelentette).
Az útitárs erre csak annyit mondott:
- Rögtön gondoltam, hogy az ön cége afféle ismeretlen cég! – s ezzel unottan elfordult a gróftól, több kérdést már nem tett fel, és elővette újságját, és szorgalmasan olvasni kezdte…

Bizony, a politikai tájékozatlanság sokszor ilyen történeteket produkál, mert Lázár Jánosról sem tudta senki Bécsben, hogy a magyar kormányt képviseli…

egy nyugdíjas olvasó
név és cím a szerkesztőségben