A világ népessége mára meghaladta a hétmilliárd főt, és bizony ez rengeteg ember, mely lassan megkérdőjelezi azt, hogy a Föld ennyi embert képes-e egyáltalán eltartani emberhez méltó körülmények között.
Ahogy most az emberiség teszi, az rablógazdálkodás, és nem számol azzal, hogy mi lesz az utána következő nemzedékkel.
A világ kettészakadt, gazdag, szinte dőzsölő államokra, akik falják a véges energiaforrásokat, és azokra az országokra, amelyek a gyarmati sorból éppen, hogy csak kikerültek, és népességük mélyszegénységben él. Egyre nő a feszültség a világban, emberek és emberek, nemzetek és nemzetek között. Megfigyelhető, hogy még ott is, ahol klasszikus demokrácia van, az emberek valamilyen mindentudó vezérre áhítoznak, aki majd megmondja nekik, hogy mit kell tenniük. Ők meg szépen alávetik magukat a vezér akaratának, és ezzel már létre is jött a XXI. századi diktatúra, mely demokratikus díszleteket használ, de végül is könyörtelen a másképp gondolkodókkal szemben. Csak azt fogadja el, aki behódol neki. Nem számít már tudás, tehetség, jellem, csak a hatalomhoz való hűség, az, ami számít. Jönnek a világmegváltó vezérek, kedves vezetők, akik mindenáron meg akarják védeni népüket, még akkor is, ha az a nép nem kívánja azt. A politikai propaganda korát éljük, és az álhírekét, mellyel az egyszerű, naiv embert, állampolgárt végletesen és végzetesen félre lehet vezetni.
Jól fizetett propagandisták és bértollnokok munkálkodnak azon, hogy lerombolják a tehetséges emberek életművét, és mindenkit sárba tiporjanak, vagy agyagba döngöljenek, aki másképpen gondolkodik, mint a hatalom.
Márai Sándor ezt már évtizedekkel ezelőtt látta, és álljon itt verse, melynek címe: Olyan világ jön…
Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…
A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!...
Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.
Brutálisan igaz sorok, melyhez nincs mit hozzátenni. Ez lenne a szép új világ, melyet mi megálmodtunk, és mások végletesen és szinte visszafordíthatatlanul eltorzítottak?
A történelem bebizonyította, hogy a tehetséget, a gondolkodást elnyomó társadalmak mind csúfos véget értek, s ez – megjósolható – most sem lesz másképp!
ábrahám
