A törvény úgy szól, hogy politikusok háza előtt sem lehet tüntetni, mert zavarja ez az ő nyugalmukat. Pedig ez mindennél fontosabb, mert ők a magyar emberek „jólétén” munkálkodnak. Lassan, ha így haladunk, már a címben említett két magyar is veszélyes lesz a hatalomra, ha az utcán szóvá tesznek valamit, vagy transzparenssel vonulnak. Az meg tényleg elgondolkodtató, hogy mindezekkel szemben a 2006-os kormányellenes tüntetés kárvallottjainak viszont kártérítést óhajt adni pártunk és kormányunk. Vagyis az akkori tüntetésekért, azaz a 2006. október 23-aiért, mely az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója volt, és lényegében botrányba fulladt, emlékezzünk csak a TV-székház előtti kocsi gyújtogatásokra, meg kődobálásokra. Ez egyáltalán nem volt békés tüntetés. Írta is az akkori külföldi sajtó, hogy a magyarok még ünnepelni sem tudnak, nemhogy megemlékezni méltósággal egy olyan forradalomról, mely nyitánya volt a szovjet kommunista rendszer későbbi bukásának. De a mai kormányzat szerint 2006-ban egy rossz kormány uralkodott, s mindenki jól tette, aki felkelt ellene, és eljön majd lassan az az idő is, amikor nemcsak pénzbeli kártérítést, hanem majd kitüntetést is kapnak az akkori randalírozók, utóbb forradalmárok, akik lényegében felgyújtották fél Budapestet. Az igazat megvallva az akkori rendőrség sem állt hivatása magaslatán, és az erőszak rendőri erőszakot szült, és bizony az oszlatásnak fizikai áldozatai is lettek. De mindez egy demokráciában történt, ahol demokratikusan megválasztott parlament és kormányzat működött, hangsúlyozom ötven évvel az 1956-os forradalom után. Demokráciában szavazással kell politikai irányt váltani, nem pedig a politikusok által felbujtott, és ezért erőszakos tüntetőkkel, akik természetesen így ki vannak téve a rendőri erőszaknak is. De lehet, hogy épp ez volt a cél!

A probléma szerfelett kényes, mert a parlamentbe bekerült mostani szétszalámizott ellenzék lényegében nem tud eredményt elérni a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező hatalmon lévőkkel szemben, egyedüli veszélyt a mostani hatalom számára a parlamenten kívüli erők jelenthetik, más szóval az utcai politizálás és a tüntetés.

Ez a lépés, amelyet tettek rendkívül logikus, hiszen ez lényegében a gyülekezési jog, a tüntetések korlátozását jelenti. Korábban már a sztrájkjogot is megnyirbálták, ami a szakszervezetek befolyását is nagymértékben csökkentette a munkavállalói tömegekben. Tehát a mostani hatalmat már az utca felől sem fenyegeti veszély. A mostani hatalom szerint tehát semmi szükség sincs utcai demonstrációkra, mint például a Tanítanék mozgalom kockásinges és esernyős megmozdulásai jelentettek, vagy a NET-adó elleni tüntetés, amely világító telefonokkal történt.

Sok beszédnek sok az alja, és egyértelműen kimondható, hogy a mostani hatalom védi a bástyáit, nemcsak a parlamenti kétharmaddal, hanem a gyülekezési jog korlátozásával is! Mindez azt jelenti, hogy lassan nincs már számottevő politikai erő, akár pártokról, akár civil szervezetekről beszélünk, melyek útját tudnák állni az egypártrendszer újabb kialakulásának, mely ellen a rendszerváltás idején még a mostani hatalom képviselői is küzdöttek.

Még egy ilyen újabb magyar nemzeti orbáni demokrácia győzelem, és lassan megszűnik a többpártrendszer, azaz a valódi demokrácia…

Kocinkó