A dolog azzal kezdődött – és ez ma már történelem -, hogy Máltán Gorbacsov a Szovjetunió utolsó főtitkára, és George Bush megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió visszavonul katonailag a II. Világháború után elfoglalt területekről, azaz Kelet-Európából, vagy, ahogy akkoriban mondták a keleti blokkból.
Gorbacsov felismerte azt, hogy a szovjet rendszer, azaz a szocializmus nem tud gyökeret ereszteni Európában, még annak keleti szegletében sem. Hiába volt a II. Világháborús katonai győzelem, az elfoglalt területeket, országokat sem gazdaságilag, sem ideológiailag nem tudta megtartani az akkori Szovjetunió. Leomlott a berlini fal, és mi, magyarok is megnyitottuk nyugati határainkat a Német Demokratikus Köztársaság polgárai előtt, akik az akkori Nyugat-Németországba igyekeztek. Ez történelmi tett volt, mely Horn Gyula és Németh Miklós baloldali vezetők nevéhez fűződik.

Az európai politikai helyzet a nagyhatalmak, az USA és a Szovjetunió megállapodása miatt igen kedvezően alakult Magyarország számára. Ez egy olyan történelmi garancia volt, hogy végre idegen hatalmak befolyása nélkül a demokrácia, azaz a szabadság útjára léphetett Magyarország, sok száz év után. Persze nem egyedül, hanem a többi volt szocialista országgal együtt. Egyesült Németország, és mindenünnen Kelet-Európából kivonultak a szovjet katonai erők.
Ebben a történelmi helyzetben nagyon úgy nézett ki, hogy Magyarország óriási előnnyel rendelkezik a többi volt szocialista országhoz képest, de ezt az előnyünket nagyon gyorsan elveszítettük. Kezdődött az úgynevezett kárpótlással, melyet az akkori Kisgazdapárt legfőbb politikai céljának tekintett. Kezdetben az 1947-es állapotokat akarták visszaállítani a földtulajdon tekintetében, de később ez az MDF parlamenti „együttműködésével” úgynevezett kárpótlási jegyek kiadására degradálódott. S miközben az ország népe örült a demokráciának, sunyi, számító alakok kezdték felvásárolni a kárpótlási jegyeket, melyek segítségével, összebeszélve, negatív licittel, azaz az a földárak leszorításával szereztek földet olyan emberek, akiknek semmi köze sem volt a kárpótlás ideológiai gondolatához, de magához a földhöz sem. S ráadásul mindezt szinte ingyen.
Summa summárum, ezzel a „megoldással” sikerült intézményesen szétverni azt a mezőgazdasági rendszert, mely akkor már világhírű volt, és igen sok embernek adott munkát és megélhetést.

Így jutottak hozzá hamis próféták óriási erdőbirtokokhoz, legelőkhöz, szántókhoz, melyeket aztán bérbe adtak olyanoknak, akik azt meg tudták művelni.

Csak egy példa a rombolás mértékére, a rendszerváltáskor több mint tízmillió sertést tartottak ebben az országban, ma küzdünk azért, hogy a kétmilliós darabszámot elérjük.
Mindeközben felmondásra került az a kertészeti egyezmény is, mely nyers, és iparilag feldolgozott mezőgazdasági terméket juttatott az akkori Szovjetunióba, amely akkor már szétesett.
Itthon örömünnep közepette plakátolták ki az MDF-esek háttal a hájfejű orosz katonatisztet, alatta a felirattal: Tavarisi konyec!
Igen, vége lett a keleti exportnak, és ezzel odaveszett az a piac is, mely az élelmiszerért cserébe energiát juttatott földgáz és olaj formájában hazánknak.
Nos, nem volt elég, hogy a mezőgazdaságra, a magyar földekre rátelepedtek olyanok, akiknek közük sem volt a földműveléshez tulajdonosként, drágítva a mezőgazdasági termékeket, s ráadásul Magyarország keleti mezőgazdasági piaca is – politikai okok miatt – elveszett.

Egyesek persze komoly hasznot húztak ebből, és mind a mai napig büszke tulajdonosai a kárpótlási jeggyel megszerzett vagyonnak.
Az ipar sem járt jobban, hiszen viszonylag olcsón kerültek a gyárak külföldi tőkések kezébe. A rendszerváltáskor ezért, a szabadság és a demokrácia eljövetelekor hirtelen egymillió ember vált munkanélkülivé, ami súlyos morális károkat okozott. A kárvallottak mondták, azaz az egyszerű dolgozók, és bérből, fizetésből élők, ha ez a demokrácia, akkor köszönjük szépen, nem kérünk belőle, mert elveszítettük munkahelyünket.
Az üzemanyagárak is az egekbe szöktek, gondolom, a kedves olvasók közül sokan emlékeznek az akkori taxis blokádra, melyet az akkori jobboldali MDF-Kisgazda hatalom elég ügyetlenül kezelt.

Igen, elvesztettük azt a történelmi lehetőséget, amelyet a rendszerváltás nemzetközi garanciája juttatott nekünk, magyaroknak.

Sajnos bebizonyosodott, hogy idegen, értsd alatta külföldi elnyomás nélkül is képesek vagyunk tönkre tenni egymást, és a jövőnket is, holmi politikai romantikus elképzelések miatt.
És sajnos a történet folytatódik…

Kocinkó