Ezt olyan ember mondta, aki saját bevallása szerint, még életében sohasem hazudott, vagy ő maga is elhiszi azt, amit éppen hazudik.

Mert lássuk a tényeket. Azt lehet mondani, hogy – legalább is a közvélemény-kutatások szerint -, hogy igen komoly a kormányleváltó hangulat az országban. Jóval többen vannak azok, akik kormányváltást akarnak, mint azok, akik biztosan a Fideszre szavaznának. Ez a közvélemény-kutatások szerint egy harminc %-os többletet jelent a kormányváltók javára a Fideszre szavazókkal szemben. Persze tudjuk, hogy nem a közvélemény-kutatást kell megnyerni, hanem a tényleges választásokat.

De nézzük ezt az úgynevezett magyar modellt, magyar utat, amely úgy tűnik, nem vezet sehová sem. Nagyjából hatszázezer képzett munkavállaló hagyta el az országot, és minden hatodik magyar gyerek ezért külföldön születik. A 20-30 éves korosztálynak a fele Nyugat-Európába fizet adót és nyugdíjjárulékot. A kérdés most már csak az, hogy ilyen viszonyok mellett a magyar nyugdíjrendszer nem fog-e összeomlani, hiszen ennek a korosztálynak kellene biztosítania a mostani középkorúak nyugdíját. Az már szinte az unalomig ismert, és a könyökünkön jön ki, hogy romokban az oktatás, amely a jövőnk záloga lenne, csakúgy, mint az egészségügy, amely korai elhalálozásunkhoz vezethet. Négymillióan élnek létminimumon, és annak közelében, és többszázezer gyermek éhezik ebben az országban. Hiányoznak a munkavállalók az iparban, az építőiparban, de az oktatásban és az egészségügyben is. Országunk szép lassan kiürül, mert még Nyugat felé szabad az út. A fiatal korosztály zöme a jövőjét már nem ebben az országban képzeli el, Nyugaton akar tanulni, sőt később dolgozni is.

Persze a statisztika ezt nem mutatja, hiszen a külhonban dolgozók is hazai foglalkoztatottnak számítanak, legalább is a kormány statisztikája szerint.

A korrupció virágzik, a piacgazdaság éppen emiatt lényegében nem működik, mert úgy tudnak hízni cégek, ha Fidesz-közeli vezetőik vannak. Valódi piacgazdaságban ezek az állami üvegházban tartott cégek pillanatok alatt „elhervadnának”.

Kormányunk együttműködési szerződést köt nagy külföldi cégekkel, mely alatt azt kell érteni, hogy olcsó betanított munkaerőt biztosít számukra, amolyan „beszélő szerszámokat”.

Az autó összeszerelő üzemek pontosan ilyen munkavállalókat foglalkoztatnak nagy számban. Magyarország emiatt úgy működik, mint egy gyarmat, mert ugyanezen munkáért, amit Magyarországon végez egy munkavállaló, kétszer-háromszor nagyobb fizetést kap például Németországban, egy autógyárban ugyanannál a cégnél. Ez a tény is elősegíti a munkaerő kivándorlását.

A gimnáziumok kezdenek elsorvadni az egyetemekkel együtt, hiszen nem tudásalapú társadalomra van már immáron szükség, hanem betanított „szakmunkásokra”, összeszerelő üzemekben. De a hagyományos szakmák is csak vegetálnak, hiszen hegesztőből, gépszerelőből, vízvezeték szerelőből, bádogosból, ácsból, kőművesből, gázszerelőből hiány van, és a szakma idősödik.

Kivétel ez alól a nemzet gázszerelője, Mészáros Lőrinc, aki ezzel a szakmával hatalmas karriert tudott befutni és az ország 100 leggazdagabb embere közül már az élmezőnyben van.

Ez a folyamat, mármint a kivándorlás, a belföldi munkaerőhiány, a szakmák elöregedése, a felsőoktatás sorvadása szinte megállíthatatlan folyamat. A felmérések is azt mutatják, hogy a tantervi reformok ellenére a diákok tudása egyre kevesebb, sőt egy problémamegoldásban való együttműködésük is elmarad a nemzetközi színvonaltól. Pedig hajdan Magyarország híres volt Nobel-díjasairól, és kiművelt emberfőiről.

Ma már ez nem így van, a szakmai tudást a hatalom nem igazán becsüli, ezzel szemben a párthűséget annál inkább.

Ez az az út, a magyar út, mely csak a semmibe, sőt a megsemmisülésbe vezet.

ábrahám