Ez azt jelenti, hogy az aktív dolgozókra még nagyobb felelősség és teher hárul, hiszen a felosztó és kirovó nyugdíjrendszerben az aktív keresők biztosítják költségvetési kiegészítéssel a nyugdíjat.

De nemcsak erről van szó, hanem arról, hogy sokak számára, akik nyugdíjba kerültek, a nyugdíj nem elegendő a saját ellátásukra, és minden családban felvetődik az a gond, hogy hogyan és ki gondozza a családon belül a nagymamát, vagy a nagypapát.

Igen, nem tudjuk azt, hogy hány családot érint ez a probléma, és hányan maradnak otthon az idős szülőkkel szeretetből vagy kényszerből.

Bizony a családok költségvetése a „családi nyugdíjkiegészítéssel”, eltartással és az otthoni gondozással nagyon megterhelődik. Ezt a rászoruló nyugdíjasok is észreveszik, és sokszor felesleges tehernek is érzik magukat az adott környezetben.

Persze a magyar államnak is gondot okoz az egyre növekvő nyugdíjas réteg, hiszen a költségvetésből egyre nagyobb összegeket kell nyugdíjkiegészítésre fordítani.

Aki pedig otthon marad, hogy idős apját vagy édesanyját ápolja, kénytelen otthagyni az állását, és így nincs fizetése, a hivataloktól alig tud kikönyörögni egy kis szociális támogatást. Ezt persze az érintettek érzékelik, és tudják is, és mégis egyre kevesebb segítség jut a nyugdíjasnak, vagy azoknak a családoknak, ahol nyugdíjas van.

A magyar állam is azt a gyakorlatot követi, hogy a jövő évben a szociális rendszer fenntartása ne kerüljön többe a büdzsében.

Nincsen ismeretünk arról sem adatok hiányában, hogy az idős embert, nyugdíjast otthon ápolók kiesése a munkaerőpiacon, mennyire növeli a munkaerőhiányt, és nehezíti ezzel a vállalkozások, a hivatalok, az egészségügyi és oktatási intézmények munkáját.

Arra sincs adat, hogy az otthonápolást végzők mekkora anyagi hátrányt okoznak a családoknak, ahol nyugdíjas van.

Sajnos az is tendencia az ország teherbíróképességét figyelembe véve, hogy egyre több idős embernek egyre kevesebb segítség jut.

ábrahám