Felvetődik a kérdés ilyenkor, hogy 2025-től, amikor ezek a hatások már egyre inkább érződni fognak a magyar gázellátásban, nem kellene-e Nyugat felől a gázellátásunkat biztosítani. Sohasem vezetett az jóra egy kis ország esetében, mint például Magyarország, ha valamelyik gázszállítónkat úgymond monopolhelyzetbe hozzuk.

Az ukránok 2025-től meghirdették, hogy ők nem engedik át területükön az orosz gázt. Ez minden felelősségteljes kormányt arra késztet, hogy más irányból szerezze be az ország szükséges gázmennyiségét.

Nyugati lehetőségek fel sem merültek, hiszen a Fidesz erről hallani sem akar. Pedig Putyin, orosz elnök az összes uniós tagállam gázcsapját már elzárta, néhány kivételezettet, így Magyarországot is leszámítva. Ezt akárhogyan is nézzük, kiszolgáltatott helyzetet jelent, melyre sürgősen válaszlépést kellene adnia a magyar kormánynak.

Orbán Viktorék Kazahsztánban bejelentették, hogy a MOL helyi gázkitermelésbe kezd, illetve türk „testvéreinktől” vezetékes és tengeri szállítású nyersolajat is veszünk.

A jelek szerint Oroszországból a fűtőanyagot drágábban vesszük a nyugati tőzsde szintjénél is.

Szijjártó Péter kedvenc szavajárása szerint politikai szólamokkal nem lehet fűteni. Ez a tétel persze nehezen cáfolható, de a közgazdász-sportmenedzser végzettségű külügyminiszter éppen a reáltárgyak, konkrétan épp a fizika ismeretek terén némi hiányosságot mutat.

Emlékezzünk csak korábban Putyin, orosz elnök által fagyhalálra ítélt államok, így például a bolgárok, a lengyelek és a németek, gázbeszerzésüket nagyon gyorsan keletiről nyugatira cserélték, és a cseppfolyósított gáz átfejtő hajókat Kína partjairól kikötőik felé irányították.

Ők nem kritizálták a nyugati gáztermelőket, hanem leszerződtek velük. De hát mi azért mások vagyunk. Hűségesebbek, s ennek ellenére gázenergia beszerzésünk egyre bizonytalanabb Keletről, hiszen az bármikor bármi miatt megállhat. Hiszen az energiabeszerzés, Szijjártó Pétert idézve, nem ideológiai, hanem kőkemény fizikai kérdés.

Propagandával nem lehet fűteni, és ezért Nyugat felől is biztosítani kell a gázellátást, hogy a családok lakásait fel lehessen majd velük fűteni.

Ez Orbán-beszédekkel nem lehetséges, bármilyen gyújtóhangúak is. Sajnos mindeközben Keletről történő, azaz Oroszország felől való gázenergia beszerzésünk egyre bizonytalanabb, mint ahogyan azt már fentebb említettük.

Meg kellene oldani kiszolgáltatottságunkat megszüntetve a Nyugatról való energiabeszerzést, melyre minden lehetőségünk ma megvan.

Egyrészt Európai Uniós tagállamok vagyunk, és ez egyenjogúságot jelent Európában a gázellátás terén is.

Mindezek után érthetetlen, hogy miért ragaszkodik a magyar kormány oly hűségesen az orosz, keleti gázellátáshoz Magyarország viszonylatában, mely egyfajta kiszolgáltatottságot eredményez még politikailag is.

Az orosz gázt köztudottan drágán kapjuk a nagy testvértől, és talán a rezsicsökkentés is könnyebben menne, ha valós világpiaci áron kapnánk a gázt az oroszoktól, sokkal olcsóbban, mint ma.

Mindenesetre úgy tűnik a tájékozott szakértők számára, hogy a keleti gázt mi túlságosan drágán kapjuk, mellyel a propagandisztikusan fennen meghirdetett rezsicsökkentést sokkal nehezebb gazdaságilag végrehajtani.

Nem beszélve arról, hogy a Keletről történő gázellátás egyfajta politikai függőséget is jelent Oroszországtól, nem beszélve arról, hogy a kifizetett gáz árával az orosz agressziót segítjük anyagilag Ukrajna, és az ukrán testvéreink ellen.

Sajnos egy gázellátás ilyen politikai összefüggéseket is eredményez mai, energetikailag kiszolgáltatott világunkban. 

ábrahám