Az Európai Bizottság már egyenesen rendszerszintű problémákról tesz említést. Szerintük olyan rendszer jött létre Magyarországon, amikor a kormányon lévők, értsd alatta Fideszes kétharmados parlamenti többség, úgy alkot meg törvényeket, hogy a törvénytelenség, például a korrupció legálisnak tűnjön. Azaz olyan sajátos törvényhozási gyakorlatot folytatnak, amikor a törvénytelenséget a meghozott törvény erejével leplezik.

Mondhatunk erre több példát is, úgymint a hatalmi ágak szét nem választása, az állam vagyonának baráti körök kezére való átjátszása, vagy az állami közvagyon alapítványokba való kivitele.

Az EU által készített országjelentés rendkívül elmarasztaló, de legfelsőbb szinteken ezt a kritikát Soros Györgynek tulajdonítják, illetve az EU úgy cselekszik, ahogy azt Soros György befolyásolja. Soros György egy kilencvenegy éves ember, aki nem bírhat olyan befolyással, hogy egyszemélyben ő irányítsa az EU-t.

Legutóbb a kedélyeket az izraeli Pegazus nevű úgynevezett kémszoftver borzolta fel Magyarországon. Azonban a régi recept most is működni látszik, egyrészt elterelni a figyelmet erről a lehallgatási botrányról, másrészt pedig a hatalom szerint az a bűnös, aki rámutat arra, hogy milyen súlyos visszaélések történtek egy illiberálisnak mondott állítólagos demokráciában.

Brüsszel rádöbbent arra, hogy nincs kezében fegyelmezési eszköz a tagállamaik iránt, pedig emlékezzünk csak, 2010. óta zajlik a Brüsszellel való szembenállás a magyar kormány részéről. Az uniós támogatásokat minden további nélkül megkaptuk mindezidáig, és a figyelmeztetések az EU részéről nem nagyon zavarták a magyar kormányt cselekedeteiben.

Most kétezerötszáz milliárd forint összegről van szó, amely az úgynevezett helyreállítási alap nevet viseli. Ennek kifizetése a magyar állam felé valószínűleg őszre halasztódik, ami komoly állami szintű likviditási problémákat vethet fel. Először fordult elő az az EU részéről, hogy Magyarországtól és Lengyelországtól is konkrét lépéseket várnak el az uniós helyreállítási alap felhasználását illetően. És mi a válasz erre? A magyar kormány azt állítja, hogy az EU pénze nélkül is megvagyunk, bár az nekünk eleve jár, hiszen megdolgoztunk érte. Elfeledvén azt, hogy szinte tudatosan és módszeresen töri a „borsot” a magyar kormány az EU orra alá immáron több mint tíz éve.

A lengyel törvényhozás viszont már odáig elment, hogy ők a saját alkotmánybíróságuk által meghozott törvényeket az EU jogszabályok fölé helyezik, azaz jogilag így függetleníteni kívánják magukat az EU-tól.

Valljuk be, mindkét országnak létszüksége van az EU támogatására, de valamilyen nemzeti virtustól vezérelve állandóan szembe mennek azzal a szövetséggel, melynek egyébként teljes jogú tagjai.

Visszatérve a címbeli kérdésre, lehet, hogy rövidesen tanúi leszünk annak, hogy ez a két populista nemzetállam, a magyar és a lengyel búcsút mond az EU-nak, és elhagyják azt, vagy előbb-utóbb az EU zárja ki őket tagjai sorából.

ábrahám