Nos, nem ez történt, az ukránok a végsőkig kitartottak és kitartanak, miközben nemzeti öntudatuk egyre erősödik az orosz agresszivitással szemben. Pedig szláv testvérnépről van szó az oroszok és az ukránok esetében, sőt annakidején mindkét köztársaság a néhai Szovjetunió tagja volt.
De Putyin hadüzenet nélkül megtámadta az ukránokat. Ennek a háborúnak az egyik hős városa Mariupol, ahol az ukránok makacs ellenállásukkal jó két hónappal késleltették annak az orosz haditervnek a megvalósulását, hogy Donyeck elfoglalásával az oroszok által korábban meghódított Krím-félszigethez szárazföldi utat tudnak nyitni.
A mariupoli ukrán ellenállással a védők végleg megakadályozták az Odessza elleni nagy orosz offenzívát, melynek során Ukrajnát elvágták volna a Fekete-tengertől, melynek mondanunk sem kell, végzetes következményei lettek volna az ukránokra nézve.
A harcok Mariupolban az azovsztali vasmű környékén csúcsosodtak ki. Ha ennek a háborúnak vége lesz, a mariupolban harcolók tiszteletére és emlékére valószínűleg szobrot fognak állítani az ukránok.
Azovsztal, mint a nevében is benne van, az azovi acél vasmű végsőkig kitartott, de a túlerővel szemben, mely brutális bombázásokban nyilvánult meg, elbukott.
Kimondhatjuk, hogy Kijev és Harkiv védelme mellett eddig ez volt az orosz–ukrán háború harmadik döntő csatája, amely lélegzethez juttatta az ukrán haderőt, és megindulhattak Ukrajnába a nyugati fegyverszállítások, amelyek Ukrajna katonai erejét nagyban növelték.
De az azovsztali vasmű védői orosz kézre kerültek, és Putyin előtt az a dilemma van, hogy mit kezdjen ezekkel a katonákkal, akik a végsőkig kitartottak. Elvileg Putyin humánus bánásmódot ígért, hiszen ők kezdték a háborút, de az orosz parlamentben a védőket halálbüntetéssel fenyegetik.
Elgondolkodtató, hogy a II. világháború során az orosz propaganda, amely akkor valós tényekre alapult, hogyan él ma is, hiszen az orosz közvélemény előtt legfelsőbb körökből is fasisztákról beszélnek, amikor az ukrán foglyok szóba kerülnek.
Lassan nyolcvan éve már, hogy vége a II. világháborúnak, de az oroszok fejében még mindig él a fasiszták elleni gyűlölet, melyet a napi orosz politika a végletekig ki is használ.
A valóságban nem történt más, minthogy az azovsztali vasmű védői hazájukat védték az orosz agresszió ellen. Ezt a cselekedetet fasizmussal vádolni tömény propaganda és hazugság.
Az azovsztali történetnek azzal még nincs vége, hogy a vasmű védői, akik között sok a sebesült, orosz kézre kerültek, hiszen a velük szemben alkalmazott eljárások, esetleg kivégzések megmutatják majd az orosz politika igazi arcát.
ábrahám