Csak arról nincs soha egy mondat sem, hogyan lehet a mai politikai körülmények között békét teremteni, s megakadályozni azt, hogy a helyi konfliktusok világháborúvá ne szélesedjenek ki.

Az elmúlt év februárjában Oroszország – ki tudja milyen okból – megtámadta a független Ukrajnát. Azt tudjuk, hogy Ukrajna valamikor tagja volt a Szovjetuniónak, s az oroszok azt hitték, hogy fegyverrel könnyen visszaállíthatják a felbomlott Szovjetuniót, igaz más politikai szerkezetben.

Ukrajna, mint tudjuk, egy független állam, melyet az agresszor Oroszország támadott meg. Az oroszok azt hitték, hogy egy könnyű villámháborúval megoldhatják azt, hogy visszacsatolják magukhoz Ukrajnát, de számításuk nem vált be.

Az oroszoknak mindig megvolt az úgynevezett birodalmi törekvésük, mely már a cári időkben is gyakorlat volt.

A vörös cárok csak ezt a gyakorlatot folytatták, s a megnyert II. világháború után, melyet Németország ellen vívott a világ, Oroszország megkapta jutalmát, azaz a Közép-Kelet európai országok fölött rendelkezhetett. Ez azt jelentette, hogy katonáit nem vonta ki a térségből, és minden befolyása alatt lévő államot kötelezett a szocializmus építésére. Ezekben az országokban kialakult az egypártrendszer, mely pártok kifejezetten orosz befolyás alatt álltak. Így volt ez Magyarországon is.

1989 fordulatot hozott Közép-Kelet Európában, hiszen ezt az időszakot rendszerváltásnak nevezzük. Hazánkban is kialakult a többpártrendszer, és a hozzá kapcsoló parlamentarizmus.

Ez nagy lépés volt akkoriban, hiszen ezekben a kelet-európai országokban lényegében egypártrendszer volt, amely nem felelt meg a valódi demokrácia követelményeinek.

Létrejött tehát a többpárti parlamentarizmus, mely így már megfelelt a valódi demokráciának.

Az emberek gondolkodása azonban, mint tudjuk, lassan változik, és Magyarországon ez a megállapítás különösen igaz.

A II. világháborúban mi a hitleri Németország utolsó csatlósai voltunk, más szóval – és ezt már a történelemből tudjuk – elveszítettük a II. világháborút, mint ahogy Németország is.

Már az I. világháborúban is rossz oldalon álltunk, és ennek következménye lett Trianon, mely az ország megcsonkításához vezetett.

Ez a nép, mármint a magyar soha nem tudta elfelejteni a trianoni megcsonkítást, melynek évfordulóját mostanság a magyarság összetartozása ünnepnapjának tartanak.

Arról nem esik szó, hogy a Tanácsköztársaság bukása egyenes következménye volt Trianon, a magyar politikai vezetés akkori hozzáállása is közrejátszott az ország feldarabolásához.

A mai magyarországi politikai vezetés mintha nem tanult volna a történelemből, annak ellenére, hogy Európai Unió tagsággal rendelkezik Magyarország, és a NATO tagjai is vagyunk, oroszbarát politikát folytat a kormányzat.

A Tanácsköztársaság volt az első kommunista állam, amely a Szovjetunió után létrejött. Magyarul a szovjet szó tanácsot jelent, és nem vitás az, hogy a Tanácsköztársaság a XX. század elején, az I. világháború után szovjet mintára jött létre.

Más szóval a Tanácsköztársaság volt Európában a második kommunista államalakulat a Szovjetunió után.

A mai politikai helyzetet a Keletről történő energiaellátás determinálja, nem beszélve a szovjet segítséggel épült paksi atomreaktorról. Más szóval kimondható, hogy energiapolitikánk miatt ma is Oroszországtól függünk, és semmit sem tettek meg a korábbi kormányok e függőség kiváltására.

Energiafüggőségünk Oroszország viszonylatában továbbra is fennáll, mely vonatkozik még az atomenergia békés felhasználására is. Paks II. létrehozása a tervekben megint orosz segítséggel történik, egyedül a műszerezettség származhatna Nyugatról.

Ezen függőségi viszonyok miatt Európában Magyarországot Oroszország trójai falovának tekintik. Való igaz az, hogy a magyar energiaellátás Oroszországtól függ, és ez még a politikai életünkre is kihat.

ábrahám