Varga Mihály ezt a kijelentését akkor tette, amikor majd négymilliárd dollár értékben bocsátott ki devizakötvényt.

A költségvetési hiány – mint tudjuk – az egekben van, s ennek ellenére sikerült hitelt felvenni a nemzetközi pénzpiacokról úgy, hogy az alapvető gazdasági szektorokban a kormány az extraprofitot is megadóztatja.

Az kétségtelen igaz, hogy Magyarország a legrosszabb gazdasági évtizedekben is mindig pontosan fizetett hiteltörlesztést, s a II. világháború vége óta egyetlen egy alkalommal sem esett fizetési késedelembe, sőt még fizetési átütemezést sem kért.

Valószínűleg a külföldi hitelezők Magyarországnak ezt a pontos törlesztését értékelhették, amikor hiteleztek neki. Természetesen az pozitív dolog, ha hazánk az egyre nehezedő hazai és világgazdasági körülmények között devizahitelt tud felvenni.

Az is igaz, hogy nem több bank tett ajánlatot a hitelre, hanem a magyar gazdaság nehézségeinek ismeretében csak kettő.

Remélhetőleg most is vissza tudjuk fizetni időben és pontosan a felvett hitelt, és nem kerülünk úgynevezett „adósrabszolgaságba”.

Azért legyünk realisták, az utóbbi időben igen csak meggyengült a forint, hiszen egy Euró már négyszáz forintot ér.

A törlesztés tehát minden erőfeszítést megkíván a magyar gazdaságtól, és a felhőtlen büszkeség és öröm még ne töltsön el bennünket, hogy hitelképesek vagyunk.

A felvett hiteltörlesztéshez tekintélyes mennyiségű devizára lesz szükség, és ez súlyos gondot jelent nemcsak a pénzügyi szféra számára, de a magyar gazdaságnak is.

A szükség azonban törvényt bont, hiszen az ország finanszírozásáról van szó, mely most devizahitelben történik, és azt, hogy az ország hitelképessége megmaradjon, vissza kell majd fizetni.

Úgyhogy a felhőtlen büszkeséggel és örömérzéssel legalább addig kell várni, amíg a hitelt vissza nem fizettük.

ábrahám