Pedig igaz a régi mondás, nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk! Kötelező tankönyvhasználat van a pedagógusok számára, és egyre kevesebb a reáltárgyakat oktató tanár, és ezért bizony sok helyen órák maradnak el.

A gyermekeket, a diákokat nem tanítják meg kreatívan gondolkodni, ami pedig a legfőbb feladat lenne a XXI. században. A mai magyar iskolarendszer – szerintem – a politikai hatalom igényét elégíti ki!

A központban tehát mindenki elégedett, mint ahogy – állítják – az egészségügyben sincs baj. Sajnos ezek az emberek a fáktól nem látják az erdőt, akarom mondani a négy fal között bezárva nem érzékelik a valós problémákat. Nem zavarja az EMMI-ben a vezetőket az sem, hogy az iskolai oktatás napjainkban az előző, XX. század rossz emlékű korszakát idézi. Csak olyan emberek taníthatnak - mert egy központi munkáltató létezik – akik megfelelnek a jelenlegi politikai hatalom elvárásainak.

Nincs külön minisztériuma sem az oktatásnak, sem az egészségügynek. Most a kérdés csak az, hogy a saját tapasztalatunknak és szemünknek higgyünk-e, vagy a minisztériumi nyilatkozatoknak? Mert a szemünk azt mondja, hogy csak agyongyötört, halálfáradt gyerekek térnek haza az iskolákból az értelmetlen túlterhelés miatt. A nemzetközi felmérések is azt mutatták, hogy itt nagyon nagy baj van, a magyar gyerekek használható kreatív tudása egyre zsugorodik. Meg sem kell kérdezni egy mai magyar gyereket, hogy szeret-e iskolába járni, mert a fentiek miatt – véleményem szerint – nem igazán. Máshol nem polihisztorokat akarnak a gyerekekből nevelni, hanem olyan tehetségeket felkarolni, akik nem minden tárgyból jelesek, de amit szeretnek, azt nagyon tudják csinálni.

És végezetül felteszem a kérdést, tényleg hinni kell ebben az oktatási rendszerben, és a lezüllött egészségügyben?

Bakonyiné Soós Magda