A 2014-es választások bebizonyították, hogy az összefogás az ellenzéki pártok között nem igazán eredményes, nem is kivitelezhető. Emiatt meg lehet érteni Botka Lászlót, hogy elege van a kispártokkal folytatott kicsinyes és hosszadalmas alkudozásaiból.
Ezért döntött úgy, hogy a demokrácia alapgondolata szerint ő közvetlenül a választókat szeretné megszólítani, nem pedig úgymond annak pártképviselőit. Célul tűzte ki annak az egymillió szavazónak az aktivizálódását is, akik eddig nem hallatták hangjukat a parlamenti választásokon.
Botka felfogása szerint, akik kormányváltást szeretnének, azok ő mögötte, meg az MSZP mögött sorakozzon fel…
Persze a kispártok vezetőit is meg lehet érteni, ragaszkodnak a programjaikhoz (már ahol rendelkeznek ilyennel), és ezen programok legfontosabbnak tartott elemeit átmentenék a közös programba. Az nem vitás, hogy Botkának szüksége van a mostani ellenzék szavazataira is a győzelemhez, de úgy tűnik, hogy nincs szüksége az ellenzéki pártokra.
De a kispártok (ellenzéki pártok vezetői) sem látják azt be, hogy miért kellene nekik Botka és az MSZP mögé felsorakozniuk. Alapozzák mindezt arra, hogy a közvéleménykutatások szerint az MSZP támogatottsága az új politikai irányvonal meghirdetése ellenére sem nőtt meg. Ezért a kispártok vezetői abban hisznek, hogy majd ők fogják majd megszólítani az eddig passzívnak bizonyult tömegeket az MSZP-vel szemben.
Patthelyzet van tehát, hiszen Botka nem tudott eddig áttörést elérni, az MSZP támogatottsága nem nőtt, és két választása van, vagy visszalép, vagy tovább tárgyal.
Jelenleg nagyjából ott tartunk, mint négy évvel ezelőtt, amikor hosszadalmas és fájdalmas vajúdás után a hegyek, azaz az ellenzéki pártok egeret szültek.
Véleményem szerint valóban a választók megnyerésére kellene koncentrálniuk, nem pedig egymással hadakozniuk, mert csak ez vezet a sikerre.
Ha az Orbán-kormány leváltása nem sikerül, akkor újabb négy évig „élvezhetjük” a Nemzeti Együttműködés Rendszerének áldásait.
egy olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben
