Persze egyszerű a válasz: van az a pénz!

De persze én azért mégis úgy gondolom, hogy az embernek, ha pályakezdő, vagy középkorú, azért gondolkodnia kellene, hogy meddig tartható fenn ez a fajta hatalom által fizetett jólét? Mert az újságírói alaptézisek megtagadása, a dezinformáció, és az emberek agymosása azért mégis csak embertelen cselekedet, melynek előbb-utóbb a szakmában is, és egyébként is meg kell fizetni az árát, azaz bűnhődni kell emiatt.
Mert alaptörvény az az újságírásban, hogy a hír szent, a vélemény szabad!

Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy már a hír sem szent, rengeteg az álhír, a véleményt meg a hatalom formálja. Lehet, hogy egyes bértollnokok azt hiszik, hogy ők csinálják a helyi politikát, miközben nem veszik észre, hogy ez már nem politika, hanem egy tudatos ál-, illetve rémhír cunami, amit rázúdítanak a gyanútlan olvasóra, ráadásul egy ingyenes kiadványban.
Én még nem tapasztaltam azt, hogy bármely ellenzéki, vagy a hatalom által nem kedvelt személlyel például interjút készítenének ezek a bértollnokok, megtudakolván és a nép elé tárva azt, hogy azok mit is gondolnak a dolgokról és a történésekről?

Nem, ilyet nem tapasztalni, csak sandán azt, hogy – így a bértollnok – én így gondolom, meg úgy gondolom, aminek a valósághoz tulajdonképpen semmi köze sincs.
Én meg úgy gondolom, hogy itt két szempont van. Van, aki a pénzért csinálja mindezt, mert nincs lelkiismerete, és ha szembesítik pár évvel ezelőtti cikkeivel, az felfogható egy tükörben való verbális önszembeköpésnek is.
Vannak persze fiatalok, akiket valamilyen janicsárképzőben tanítottak és torzították el a lelkét. Őt tulajdonképpen sajnálni kell, mert soha senki nem nyitotta fel a szemét a dolgok valóban több szempontú értékelésében. Nem, ő csupán egy-ügyűen látja a dolgokat.

Aztán felvetődik a kérdés az emberben, hogy ugyan kiknek írnak ezek az emberek, ezek a bértollnokok és bértollnokocskák? Annak a szürke tömegnek, amely megcsúszott életszínvonala miatt már képtelen megvenni a kereskedelmi újságokat, hiszen ezek a bértollnokok helyileg csak az úgynevezett ingyenesben írnak, amit – úgymond – utána dobnak a lakosságnak.

Nagykőrösön például évi ötven millió forintért! Persze ez is az adófizetők pénzén van, csak hát ezt az adófizetők nem érzékelik közvetlenül.

Nos, ez a szürke tömeg kikből is áll? Sok cinikus és irigy emberből, akik valamiért bosszút kívánnak állni, és szinte lelki-fizikai kielégülést éreznek, amikor „bálványdöntögetésről” olvashatnak. Van persze a tömegben ma már igen kevés számú hívő, szándékosan nem értelmes gondolkodóra gondolok, mert ez a mai fideszes politika már egy valláshoz hasonlít, ahol kritika nélkül el kell fogadni mindent, amit fentről mondanak.
És, hát persze vannak azok az emberek, akik végképp lecsúsztak, és helyzetükön nem tudnak változtatni, akik a hatalom tehetségtelen kiszolgáltatott alattvalói. Ők a puszta megélhetésükért harcolnak, és ezért feudális alávetettségben tengődnek. Azzal vigasztalják magukat, hogy mindig volt valahogy, most is van valahogy, meg tetszik tudni, valahogy meg kell élni a hatalom árnyékában.
 

Huszonhét évvel a rendszerváltás után, sajnos reinkarnálódott, ujjászületett az egypártrendszer, és a volt MSZMP-s párttagok ebben a centrális politikai erőtérben nagyon is jól eligazodnak, és meg is találják a helyüket benne.

Persze Európa nem ebbe az irányba halad, van is az Unióval konfliktusunk éppen elég. Lehet, hogy csak pár hónap, de lehet, hogy még évek kellenek ahhoz, hogy ez a megtévesztett, tulajdonképpen gyáva nép rájöjjön arra, hogy rossz irányba haladunk.

Nemcsak kormányváltás, hanem rendszerváltás is kell, mert ez a politikai elit, hatalom és ellenzék egyaránt elhasználódott és kiégett.
Nincs már semmiféle ideológia, semmiféle cél a hatalom részéről, csak magának a hatalomnak a megtartása, és az udvartartás, valamint saját zsebeinek a megtömése…

ábrahám