Elemi tanulmányait a kocséri Kálmán-féle tanyasi iskolában végezte, majd négy évig a nagykőrösi leány polgáriban tanult. Ezt követően Kecskeméten az angolkisasszonyoknál szerzett tanítói képesítést. Utána rögtön visszatért szülőfalujába, ahol 5 évig az Árpád úti tanyasi iskolában, majd 30 évig a Gábor Áron Általános Iskolában magyart, történelmet és testnevelést tanított. Tanítói munkája mellett nagyon komoly helytörténeti munkát is végzett. 1977-ben jelent meg Kocsér Története című könyve. Ica néni büszke volt jász származására, aktív kapcsolatot ápolt a jászokkal, részt vett a Kocséri Népkör újjászervezésében, majd hosszú évekig elnökeként legjobb tudása szerint segítette annak működését. Ezt a komoly szakmai munkát 2007-ben Jászságért díjjal ismerték el. 2010-ben Kocsér díszpolgárává is megválasztották.
90. születésnapja alkalmából a Petőfi Népe újság interjút készített vele: „Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az ember tudja, honnan jött, hova vezetnek a gyökerei, mert csak így tudhatja, kicsoda is ő valójában.„ Mit üzen a fiataloknak? Szeressék azt a települést, ahol élnek, és amit csak tudnak, tegyenek meg érte, míg nagyon meg nem öregszenek. Továbbá a jövőjük mellett fordítsanak figyelmet a múltjukra is, mert csak általa érthetik meg igazán, kik is ők valójában.
Élete végéhez közeledve, amíg egészsége engedte aktívan részt vett a kocséri eseményeken, mindig figyelemmel kísérte faluja sorsát. Személyében egy nagyon értékes embert veszítettünk el. Emléke legyen áldott, munkássága legyen példa minden kocséri ember előtt. Nyugodjon békében drága Ica néni!
Dávid Krisztina
Legyünk Kocsér Jó Gazdái
