Olyan sokat adtál közösségünknek, hogy meghálálni sem tudtuk. Mindig segítettél, ha hívtunk, mindig igyekeztél ott lenni, és legjobb tudásoddal adni. Sok mindent köszönhetünk neked. Annyi csodálatos fotót településünkön, mint amennyit Te készítettél, kevesek kiváltsága.

63 év, ennyi adatott számodra az égiektől. Kértünk volna hosszabbítást, ha lehetett volna… Sajnos nem lehetett.

Hiányodat meg kell szokjuk, és azt is, hogy nem lesznek már közös találkozások, nem láthatjuk a mosolyt az arcodon. Tavaly még együtt rendeztük be a Múzeumok Éjszakája programunk alkalmából az Iparcikk bolt ablakát modell autóiddal. Nem gondoltuk volna, hogy ez lesz az utolsó közös alkalom.

Fotóidon keresztül olyan pillanatokat adtál nekünk, melyek Nélküled a feledés homályába merültek volna. Ezeken keresztül mindig velünk maradsz, és büszkén mondjuk majd, hogy a képeket Csányi Rudi, kicsiny falunk Rudija készítette.

Többször írtam Rólad, munkásságodról örömmel cikket. Nem gondoltam volna, hogy nemsokára arról fogok írok, hogy nem vagy többé.

Nehéz, szavakkal talán jól ki sem fejezhető mennyire fáj, hogy itt hagytál minket. Hogy itt hagytad szerető családodat, közösségedet. A legnehezebb most a hozzád legközelebb állóknak. Kívánunk sok erőt gyászukban a megváltoztathatatlan elfogadásához.

Ahogy Juhász Gyula írja: Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Nem maradt más hátra, csak az elköszönés: Drága Barátunk, Drága Rudi, nyugodj békében!

Dávid Krisztina
Legyünk Kocsér Jó Gazdái