Nem kell különösebben indokolni, hogy miért merült fel, az előző lapszámainkban közzé tett, 2016-tal zárult elemzés folytatásának igénye! Ugyanis, a jelzett évtől immáron 6 esztendő telt el! Benne olyan fajsúlyos eseményekkel, mint a „Strand-ügy” véget nem érő fejleménye, a „3 grácia” – LÖVE, dr. Nyíkos, Ditta-leányasszony – rapid menesztése, a város labdarúgóéletének botrányokkal teli felszámolása.
És közben olyan, városszerte közismert polgártársaink elhunyta, mint Karsay Istvánné, az elnyűhetetlennek vélt „Margitka”, a több mint tíz évig városi szenátor Szabóné Irházi Zsuzsanna, és Mártonfalvi Pál a Víziközmű Társulat „mindentudó” elnöke.
És még voltak egyéb ügyek is…
Akkor folytassuk a stranddal, aminek agonizációja még 2005-ben kezdődött, de még ma sincs vége!
„Ma már csak emlék…”, hogy volt egy országosan is ismert strandunk, mely tízezrek örömére működött 1931–2006 között! Nem feltétlenül olajozottan, de működött…
Közbejött ugyan a háború is, meg a kétszeres „rendszerváltás” – 1948; 1989/90. Majd következett 2002, mikor a „Kisgazda” dr. Czira Szabolcsot emeltük a polgármesteri pulpitusra! Aki alig várta, hogy a véget vessen a strandfürdő okozta nyári örömöknek. Ez 2007-ben következett be, mikor is a strand zárva maradt…
Ezt követően sikerült szerződni a SPRING PROJEKT Kft.-vel, mint vevővel, aki vállalta, hogy 2010-ben átadja az újraépített strandot, és körülötte egy új városrészt, lakásokkal, üzletsorral, stb.
Nos, 2010-re csak az elnevezés készült el: „ALFÖLD AUQA Strand-, és Termálfürdő”. Maga az „objektum” 2011. december 1-jén nyitott. No, nem sokáig, mert eléggé zavaros okokból, egészen 2018 évvégéig hol bezárt, hol kinyitott. Végül a NAV lefoglalta, minthogy a Spring-vezér, az évekig „baráti” Bábel Tibor nem tudott elszámolni az támogatásra kapott milliókkal.
Időközben a strand – amibe befürödtünk – ismét a miénk – vagyis a városé, csakhogy, bejutni lehetetlen! Valaki – nem tudni mi célból megszerezte a bejárati épületrészt! Így a strandot három oldalról kerítés, a Ceglédi út felöl az említett „magántulajdon” zárja el a külvilágtól! A megoldásra tárgyalások folynak…
Ebben nincs benne dr. Körtvélyesi Attila gáláns közreműködése, aki néhány éve, „semmi perc” alatt létesített nyílást, a Cifrakert–Vitéz utca felöli, „vadonás-új” kerítésén, egy elemet sk. kiemelve belőle. Igaz, nem régiben kapu is került rá! Ennek meg az a következménye, hogy egy ideje a kert valamennyi ki-bejárata, szigorúan szabályozva „Zárvatart.” –
Szóval várjuk a megoldást…
Ami egyre csak várat magára, kibővülve a kormányzat lendületes támogatását élvező, az úszóoktatást célzó, hidegvizes fürdő elkészítésével. Ennek megvan a fedezete, de a helyszín helyileg vita alatt van, minthogy polgármesterünk elzárkózott a „Strand” területén történő megvalósítástól! Mondván, annak közelében nincs elegendő parkolóhely… Ezen azért nem lehet vitatkozni, mert megtanultuk: ami polgármesteri szinten elhatároztatott, az ellen nincs apelláta! Tehát hiába van hely a tervezett 25 méteres úszómedence számára, az – ha megépül – a Ménesi úton, a teniszpályák helyére kerül. Igaz, hogy ott nincs medence hidegvizét langyító termál víz, de majd lesz! Legfeljebb fúrunk egy ártézikutat…
Nos, ennyit a strandokról!
Visszapillantva a múltba, nem hagyható ki A. Paasonen mellszobra, ami 2012 szeptemberében került felavatásra, reprezentatív finn és magyar résztvevőkkel. Hogy a „snájdig” finn ezredes mi okból kapott szobrot Magyarországon, ráadásul Kőrösön, mindmáig tartozik magyarázattal a városvezetés. Ha csak az nem, hogy némi romantikus történetként estek szerelembe a mi Bartha Flórikánkkal a II. Világháború kezdetén, és lettek házasok…
Az „emlékműnek” rendhagyó utóéletét érzékelteti, hogy először – és egyben utoljára is! – 2013-ben koszorúzta meg dr. Czira vezette városi küldöttség!
Említhetnénk a múltból – 2010 november –, azt a szégyenteljes közgyűlési határozatot, melyben a többség „csont-nélkül” átadta volna a megyének a Zeneiskolát, a Szakmunkásképzőt, és Kisegítő-iskolát. Ez csupán azért maradt el, mert a megye elzárkózott az átvételtől, anyagi problémákra hivatkozva.
Egyébként számos intézkedéssel igazolta az aktuális városvezetés a kultúrával szembeni averzióját! Sorolom: Az „Iskolatörténeti Gyűjtemény” felszámolása a Barcsay utcában, Múzeum teljes átfazonírozás, és mindennek a „csúcsa”-ként, a Levéltár megszűntetése!
Ez a hosszú folyamat még 2006-ban kezdődött, mikor is a Megyei Levéltár közölte, rövidesen átalakul a Levéltár szervezete: megszűnnek a „fióklevéltárak”! Az aszódiét meg is kezdték. A Kőrösön, és Vácon működő megmaradásának esélyt adtak oly módon, ha az illetékes önkormányzat átveszi a helyben maradó állományt és szakembereket. Ez Vácon megtörtént, és azóta is – 2007 – funkciónál a „Városi Levéltár”!
Erre a helyi önkormányzat nem volt hajlandó. És hosszú vajúdás után, 2022 végén az utolsó iratköteg is Pestre került! A 2007–2022-ig tartó másfél évtized nem volt elegendő, hogy a nagy hagyományokkal és értékekkel büszkélkedő levéltár – helyi-, és városközeli okmányokkal – itt maradjon.
Úgy tudni, a polgármester úr így akart bosszút állni, amiért a Levéltár volt az „Ellenzék boszorkánykonyhája”! (SIC!)
Ám nem hagyható ki az a 2019 novemberére datálódó epizód, mikor dr. Czira „egy kalap alatt kirúgta a 3 gráciát”: dr. Nyikos Sára főjegyzőt, László Ditta leányasszonyt, a helyi kultúra teljhatalmú akarnokát, és Lőrinczy Veronikát, az önkormányzati lap „LV” -vel jegyzett munkatársát.
Demokratikus viszonyok között kötelező lenne tájékoztatni a közvéleményt rapid eltávolításuk okairól, a háttérről, és a kalkulált következményekről! Ám ez mindeddig nem történt meg, ami újfent igazolja, a un. „demokrácia” helyi hiányát… Amit erősít, hogy a városi közgyűlésben mindenki mélyen hallgat, és kerüli az efféle kérdéseket!
Utoljára hagytuk a szintén a helyi közérzetet-közéletet borzongató ügyet: kit terhel a felelősség a helyi sportéletet sikkasztás gyanújával megszüntető folyamatokért? Ebben „nyakig” benne lehet Sohajda szenátorunk, de érintett lehet dr. Körtvélyesi alpolgármester is…
Akárhogy is van, tény, hogy három utóbbi – Sohajda, Molnár, Holló – képviselőnk úgy lettek azok, hogy semmi közéletű szerepük, netán „érdemeik” nem volt korábban! Csakis a lojalitás. A hatalom korlátlan kiszolgálása.
Így, ha ezt nézzük, mintha visszajöttek volna azok a ’40-es, ’50-es évek…
2023 február
Tóth Barna
