Az önkéntes kutatók feladata roppant egyszerű volt: mindössze el kellett ásnunk egy ásónyomnyi mélységbe egy tetszőlegesen választott helyen egy, az intézet által kiküldött alsóneműt, amit majd július közepén kellett újra kiásnunk, és dokumentálnunk is kellett a bekövetkezett változásokat. A talajélet aktív időszakában elásott pamut alsónemű lebomlása jelzi a talaj biológiai aktivitását, így közösen képet kapunk majd a talajok állapotáról országos szinten.

A talaj ugyanis nem egy holt massza, hanem jó esetben számos szabad szemmel látható, és még több szabad szemmel nem látható élőlény él, mozog, tevékenykedik benne.

Az ő jelenlétük szükséges a megfelelő talajfolyamatokhoz, végeredményben bármiféle növénytermesztéshez, így például a konyhakerti termeléshez is.

Kanadában egyébként már régóta zajlik ez az alsónemű-elásási program, sőt, az ottani gazdák még versenyeznek is, hogy melyikük talajában bomlik el legnagyobb mértékben az elásott ruhadarab. A kanadai ötletgazdák arra próbálták felhívni a figyelmet az első bugyiásó versennyel, hogy a permetezőszerek és a folyamatos talajművelés hozzájárulhatnak a talajminőség romlásához.

Május elején került a talajba a gatya és már nagyon izgatottan vártuk, hogy nagyjából 60 nap múltán kiderüljön, milyen talajélet zajlik a József Attila utcai konyhakertünkben. A múlt héten csütörtökön végül kiástuk a „gatyót”, az eredmény pedig bár elég látványos, a más helyekről származó minták láttán úgy gondoljuk, hogy még van mit tennünk a talajunk védelmében.

Akik rendszeresen követik a Legyünk Kocsér Jó Gazdái csoport eseményeit, azok számára már nem újdonság, hogy mi amolyan „minden lében kanál vagyunk”, nos, immár a közösségi kutatás terén is kipróbáltuk magunkat, most pedig érdeklődéssel várjuk a Talajtani Intézet értékelését, az országos felmérés eredményét.

Kasza Csabáné

Legyünk Kocsér Jó Gazdái