S hogy miért jelenik meg mindez most e lap hasábjain?

Nos, Grétsy László, aki ma már professor emeritus, február 13-án ünnepelte 90. születésnapját. E jeles alkalomból került a könyvesboltok polcaira „A nyelvész emberközelből – Grétsy László” című interjúkötet, mely dr. Erdélyi Erzsébet szerkesztése által jött létre. És igen, Dr. Erdélyi Erzsébet személyében meg is találtuk a kőrösi vonatkozást.

Grétsy László és Erdélyi Erzsébet Az ELTE TFK Magyar Nyelvtudományi Tanszékén munkatársak voltak, majd a munkakapcsolat néhány éve újrafogalmazódott. A közelgő születésnap adta az ötletet a beszélgetőskönyv elkészítéséhez, melyben a magán- és a közszféra is megjelenik.

– Grétsy László 44 évig vezetett nyelvészettel kapcsolatos műsorokat a televízióban, így sokan már-már ismerősként tekinthettünk rá, mikor feltűnt a képernyőn. A nézők szemében vidám, megnyerő modorú tudós embernek tűnt, aki mindig közérthetően beszélt szakmai dolgokról. Milyen embernek, milyen kollégának tartották közvetlen munkatársai? – kérdezem Dr. Erdélyi Erzsébetet.

– Tanszékvezetőként főnökünk volt ugyan, de ő ezt a szót nem szerette, soha nem törekedett ilyen babérokra. Sokkal inkább nevezhettük barátunknak, mentorunknak, tanácsadónknak, aki minden jó törekvést megdicsért, örülni tudott a sikereinknek, bátorított bennünket, ha rászorultunk. Nyugdíjba vonulása után sem engedte el a kezünket: figyelte pályánkat, elküldte megjelent munkáit, közbenjárt elismerések ügyében, meghívott bennünket nyelvészeti eseményekre, gratulált, ha olyan hír jutott el hozzá, hogy valamelyikünk sikert ért el valamiben, vagy új publikációja jelent meg.

– A Tanár úrral néhány éve újra közelebbi munkakapcsolatba kerültetek. Mivel foglalkoztatok ebben az időszakban?

– Mivel nyugdíjba vonulásáig titkárnő segítette munkáját, nem szokott hozzá a gépíráshoz, a számítógéphez még kevésbé. Ahogy ő szokta mondogatni: „Nekem a számítógép ősi ellenségem.” Csodadolgokra képes a gépe: egyszerűen eltűnnek dokumentumai, de egyszer csak visszakerülnek vagy nem. Mivel nyugdíjasként is rendszeresen ír, levelez, szüksége van a számítógépre. 1998 óta ugyanazt a masinát használja. Amikor már alaposan felgyűlik a munkája, én nyújtok technikai segítséget. Természetesen beszélgetünk is egy-egy személyes találkozás alkalmával, felidézzük a régi főiskolai emlékeket, megosztjuk egymással a nyelvésztársadalom híreit, és konkrét nyelvi kérdések is gyakran szóba kerülnek.

– A most megjelent kötetnek, mely két elhivatott nyelvész párbeszédén alapszik, érdekessége és értéke, hogy bepillantást enged Grétsy László szakmai és magánszférájába egyaránt, ugyanakkor tanít, ismereteket közvetít. Jó interjúalanynak bizonyult a Professzor úr?

– Remek társalgó, ha szakmai kérdésekről kell nyilatkoznia, de a magánéletét nehezen tárja mások elé. Ritkán ad interjút, ha ad is, visszafogottan teszi. Arra mégis áldását adta, hogy a 2018 óta tartó beszélgetéseinket magnóra rögzítsem. A múlt év augusztusa végén aztán rákérdeztem, hogy készül-e valamilyen kiadvány 90. születésnapja alkalmából, és azt a választ kaptam, hogy nem. Ekkor ajánlottam fel, hogy a kazettákon lévő interjúkat leírom, kiegészítjük itt-ott, és közreadjuk. Erre szerencsére rábólintott.

– Grétsy László járt-e Kőrösön? Van-e kapcsolata a várossal, az itt élő emberekkel?

– Az 1990-es évek végén a magyar nyelv hete alkalmával a TIT városi elnöksége meghívta, és ekkor két előadást is tartott a professzor úr: egyet a könyvtárban, egyet pedig az ipari iskolában. Fotó is őrzi ennek emlékét.

– Folytatódik-e a közös munka, vagy a könyv elkészültével lezárult egy fejezet?

– Ez a fejezet lezárult, de a közös munka folytatódik.

A fotókkal gazdagon illusztrált kötet kapható a könyvesboltokban, ajánlható a nyelvészet iránt érdeklődőknek és mindazoknak, akik kíváncsiak Grétsy Lászlóra mint nyelvészre és főként mint Emberre.

Balla Kriszta