Újabb időkben sajnos rémhírként tűnik fel az ördög, és akkor jöhet az elítélés, meg a büntetés is. A legújabb rémisztő hír forrása az operatív törzs, mely előre jelezte, hogy Budapesten berobbanhat a vírusfertőzés. De, ha ránézünk Magyarország térképére, és az ottani statisztikai adatokra, világosan láthatjuk, hogy a magyar fővárosban az országos fertőzések közel fele van. Vagyis akkor – logikusan – a fővárosiak felelősek a kór terjedéséért? Nem, persze ez nem így van, mert aki – már, ha van hozzá mersze – séta közben szétnéz a budapesti utcákon, tereken, láthatja, hogy honfitársaink a ránk egyáltalán nem jellemző módon szabálykövető állampolgárok lettek. Az utcák üresek, még a legforgalmasabbak is.
Az autóforgalom persze megnövekedett, főként az állami ingyenparkolás kihirdetése óta. A közforgalmi járműveken meg egy-két utas lézeng, ők is annyira távol egymástól, amennyire csak lehet.
Véleményem szerint, amíg nem sikerült megtalálni a szükséges vakcinát addig – világszerte – egyetlen módon lehet elkerülni a fertőzést: biztonságos távolságot tartani embertársainktól, szájmaszkot hordani, és állandóan fertőtleníteni, meg otthon maradni.
Ahogy egyre jobban tavaszodik, az önmegtartóztató életmódnak „hála”, csak módjával stagnál vagy csökken a fertőzöttek száma. Ezzel együtt persze úgy leszünk egyre bátrabbak és fegyelmezetlenebbek.
Például szomszédunknál, Ausztriában már a komolyabb lazításokat hajtják végre… Ha a jó idő, és a felgyülemlett tennivalók sokasága ösztönzést ad a tömeges kirajzásra, akkor bizony növekedhet a vírussal fertőzöttek száma. Ha viszont nem lesz lazítás, hanem marad az időről időre meghosszabbított „maradj otthon” felszólítás, annak beláthatatlan következményei lehetnek a közmorálra nézve. Mindaddig bizonytalanságban fogunk élni, amíg a világ tudósai fel nem fedezik a vírus ellen védelmet nyújtó vakcinát.

A kijárási korlátozások lélektani terhelést és rombolást jelentenek, főleg azoknak, akik négy fal között élnek, és még kertes házuk sincs. A bezártság, a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség rombolja a lelket, mely visszahat a test egészségére, mondjuk ki az immunrendszer gyengülésére is.
De az élet nem állhat meg, hiszen sokan nélkülözhetetlen valódi értékteremtő munkát hoznak létre, vagy olyan helyen dolgoznak, ahol pótolhatatlan szolgáltatást végeznek. Gondoljunk csak az első vonalban helytálló orvosokra, ápolókra, a kamion- és buszsofőrökre, a bolti kiszolgálókra, és a gáz-, villanyáram szolgáltatókra, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Rájuk hivatkozva, jó magyar szokás szerint feltámad az irigység és az ellenkezés is legtöbb emberben. Ha nekik szabad kimenni, én miért nem mehetek?
Ilyenkor már az észérvek sem tudnak hatni, de talán már a büntetések sem…
A magyar egészségügy a jelenlegi fertőzöttségi szinttel úgy-ahogy megbirkózik, legalább is a koronavírus fertőzötteket értve ezalatt, és most a krónikus kórházi ágyak tömeges és hirtelen megszüntetéséről ne beszéljünk! És ezért a  többi betegről, műtétre várókról most ne beszéljünk, pedig ők is megérdemelnének egy olvasói levelet…
Szóval, ne fessük a falra az ördögöt, de tudatosan készüljünk arra, hogy mit kell tegyünk akkor, ha mégis csak megjelenik a tömeges fertőzöttség. A fertőzés elsősorban az idősotthonokban veszélyes, s olyan nagyvárosokban, mint Budapest, ahol sokkal nagyobb a népsűrűség, hiszen az ország egyötöde ott él.

Bakonyiné Soós Magda