Március 15-e a magyar történelem egyik legfontosabb ünnepe, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek állít emléket. Nagykőrös városában idén is méltó módon tisztelegtek a múlt hősei előtt, ahol a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai ünnepi műsorral készültek. Az események során a közösség megemlékezett Gál László honvéd ezredesről is, aki a szabadságharc egyik kiemelkedő alakja volt. De miért is fontos már gyermekkorban megismertetni a történelmünk e dicső pillanatait? Cikkünkben erre is választ adunk.

Talán mindenkinek megvan Steven Spielberg ikonikus filmje, Az elveszett frigyláda fosztogatói. De vajon ez az ereklye valóban elveszett, vagy soha nem is létezett? A történészek és kutatók évszázadok óta próbálnak választ találni, miközben a különböző elméletek az etiópiai templomoktól a jeruzsálemi alagutakig vezetnek. Lehetséges, hogy a frigyláda még mindig valahol létezik, vagy csupán egy vallási legenda, amely az idők során mítosszá nőtte ki magát?

Kevés információ maradt fenn a város korabeli, az 1944-45-ös „felszabadulást” követő hétköznapjaiból. Az 1945-ben, „Nagykőrös Népe” címen újraindult helyi újság szerkesztői hosszasan hezitáltak, a hetilap politikai elkötelezettsége körül. Ameddig lehetett követték Kőrös mezőváros mértéktartó, és a város mértékadó – polgári! – közvéleménye által elfogadott tájékoztatás gyakorlatát, és hangvételét.

Az elmúlt év szokatlanul bőséges csapadéka igazolni látszik a Kárpát-medence „kontinentális” időjárásáról kialakult évszázados tapasztalatokat, és tudományos magyarázatot: vagy katasztrofálisan kevés a víz, vagy sok van belőle. Ugyanakkor ennek ellentmondanak, a Duna-Tisza köze közeli elsivatagosodásáról szóló tudományos jóslatok. Hétköznapi emberként nem tudjuk mi az igazság ebből a kataszrófális kiszáradásból. Az viszont tény, hogy az idei nyár-utó, és főként az ősz gyakorta ránk zúduló égi áldás csapadékösszlete, már eddig is minden korábbit felülmúlt! Már-már úgy látszott, még nincs vége…

Amint iskolában tanultuk, a Mohácsi csata 1526. augusztus 29-én történt. 2026-ban lesz tehát az ütközet 500 éves évfordulója. Erre felkészülve az idén immár a harmadik komoly feltárást kezdték meg a kutatók a csata feltételezett színhelyén. Eddig öt tömegsírt találtak, és jelenleg a legkisebb, 3-as számú sír részletes feltárása folyik. Ebben 300 körülire becsülik a halottak számát.

Czira Szabolcsnak írt levelében Prof. Dr. Ö. Kovács József megyei főigazgató-helyettes arról adott tájékoztatást, hogy korábbi egyeztetésük alapján „a jobb feltételek biztosítása érdekében a Magyar Nemzeti Levéltár Nagykőrösi Fióklevéltárában őrzött iratainak Budapestre költöztetése zökkenőmentesen befejeződött”.

A rendszerváltáskor, 1990-ben magam azt gondoltam, hogy ez a sokat szenvedett nép, a magyar, élni tud a történelem adta lehetőséggel, mely Gorbacsov, akkori szovjet elsőtitkár, és Georg W. Bush amerikai elnök Máltán történő megállapodása jelentett. Ennek értelmében a szovjetek visszavonultak azokról a kelet-európai területekről, így hazánkból is, melyet a II. Világháború után ítéltek meg a Szovjetunió számára a Jaltai Egyezmény értelmében.

Mielőtt a piac történetére kerítenénk sort, nem hagyhatjuk szó nélkül a tényt, a meggy, saláta, uborka társaságában más gyümölcsfélék is jelentős mennyiségben kerültek a kőrösi piacra. Illetve onnan külföldre.

Hiába minden fáradozás, képtelenség rájönni, hogy az „ugorka” mellett, miért éppen a „möggy lött” és maradt a kőrösi homok nem minden ok nélkül elhíresült kertészeti produktuma. Erre vonatkozóan nem találni semmiféle magyarázatot!

A honi történelemben fogalommá lett „három város” – Cegléd Nagykőrös, Kecskemét –, zivataros múltunk évszázadaiban jól megfértek egymás szomszédságában, bár társadalmuk, gazdaságuk más úton-módon fejlődött.  Rivalizálásról csak a XIX század utolsó harmadától beszélhetünk.

1991. őszén két német hegymászó a déltiroli Ötz község mellett az olvadó gleccserből kiolvadó emberi alakot vett észre. Értesítették a régészeket, és így szerencsésen ki tudták emelni. Majd elkezdődött a vizsgálata. Ötzinek nevezték el és 3210 méter magasan találták meg, nagyjából az örök hóhatár vonalán. A radiokarbonos kormeghatározás szerint 5300 évvel ezelőtt halhatott meg.

Az, hogy a magyar gazdasági csoda idején, 1900-ban épült Gizella-malom, - a környék legjelentősebb ipari épületeként, egyben a kisváros jelképeként - a század közepéig jól szolgálta a közösséget, majd az államosítást követően a lepusztulás, majd az enyészet sorsára jutott, mifelénk szinte szokványos történet, hogy volt raktár, vasöntöde, motortekercselő, autószerelő műhely, mielőtt életveszélyessé vált.