Mármint örök igazság az, hogy az orosz az oroszt nem bántja, még akkor sem, ha a másik történetesen fehérorosz és diktátor.

Most éppen Putyin elnök politikai ellenfele, Alekszej Navalnij lett a soros. Szibériai kampányútjáról visszatérve olyan rosszul lett a repülőgépen, hogy ordított a fájdalomtól, és ha a gép kényszerleszállást nem hajt végre, kórházi segítség nélkül valószínűleg már meghalt volna. Szemtanúk elmondása szerint felszállás előtt a repülőtéren egy teát ivott csak Navalnij, enni nem evett semmit sem. Mégis súlyos mérgezési tünetekkel, kómás állapotban szállították kórházba.

Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy Arkagyij Rajkin, a ’60-as évek népszerű orosz humoristája így konferálta fel mondanivalóját.
Hogy a címbeli mondathoz ragaszkodjunk, válámi tényleg van most már Oroszországban. De lehet – folytatva a mondatot -, hogy nem az igazi.

A HVG október 24-i számában megjelent Hamvay Péter szerkesztő tollából a Török áfium ellen a Facebook az orvosság című felvezető cikk. Ezt idézzük:

A HVG április 25-i számában megjelent Jakus Gabriella felelős szerkesztő tollából az Itt a plakát, hol a plakát című felvezető cikk. Ezt idézzük:

A HVG október 11-i számában megjelent Hamvay Péter szerkesztő tollából a Törököt fogtunk című felvezető cikk. Ebből idézünk:

Igen, a „nagy testvér”, Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki láthatóan „szívén viseli” Magyarország és Orbán Viktor sorsát.

Orbán Viktor – szokásához híven – a romániai Tusványoson vázolta fel saját vízióját, azaz, hogy milyen változásokat akar Magyarországon szeptembertől.

Azt véletlenül sem lehet mondani, hogy Orbán Viktor a szűk tízmillió lélekszámú Magyarország kormányfője, Tusnádfürdőn, Romániában elhangzott előadása egy önbizalom-hiányos ember monológja lett volna.

A II. Világháború két diktátoráról, Sztálinról és Hitlerről nagyon sok könyvet és életrajzi regényt olvastam.

Elgondolkodtam azon, hogy ki lehetett az az agyament Fideszes guru, aki úgy gondolta, hogy milyen nagyszerű dolog lesz, ha a Debreceni Egyetem szenátusa díszpolgári címet adományoz Vlagyimir Vlagyimirovicsnak, minden oroszok cárjának.

A HVG szeptember 14-i számának Moszkva tere című cikkét Kocsis Györgyi szerkesztő írta. Ebből idézünk: