Mármint itt, e hazában, Magyarországon. Az ember csak kapkodja a fejét, mert a botrányok egymás után következnek.

A XXI. Század Intézet konferenciáján Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter az alábbiakat mondta:
„A ’68-as generáció úgy érezte, hogy ők az erkölcs és a norma, és ehhez kell igazodnia mindenkinek. Ez az érzés pedig azóta sem változott meg, és azzal egészült ki, hogy aki mást gondol, azt rögtön meg is bélyegzik!”

Borkai Zsolt a horvátországi hajókázásával nagy kavarodást okozott a Fideszben. Orbán először nem nyilatkozott, megvárja, mit dönt a város. Majd utána elutazott, és „megfeledkezett” az ügyről. Később mégis bejelentette „magánéleti kérdésekkel nem foglalkozik”, de mint a Fidesz elnöke, kilépteti a pártjukból, mert „van, ami nem fér bele”.

Igen, a Czeglédy Csaba „ügyéről” van szó, illetve az azzal kapcsolatban kirobbant sajtóbotrányról. Ismert volt az is, hogy Czeglédy MSZP és DK kötődésű ügyvéd-politikus, akit – talán éppen ezért – habzó szájjal támadott a kormányhoz közelálló PestiSrácok online sajtóorgánum – újságírónak mondott – munkatársa.

Aki figyelemmel kíséri a nagykőrösi önkormányzat képviselő-testületének üléseit, az tudhatja, hogy Szabóné Irházi Zsuzsanna, aki kommunista KISZ-összekötő tanárból vedlett át hithű fideszessé, rendszerint erkölcs és illemtan oktatást rendez az ellenzéki képviselők számára.

Ritkán emlegetjük manapság Széchenyi Istvánt, a legnagyobb magyart, aki erkölcsi alapokon állva gyarapította hazáját, Magyarországot.

A tv-néző lassacskán megszokja, hogy némelyik csatorna vödörrel önti rá a képtelen ostobaságokat, hazugságokat.