„Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.”

1956 történései a magyar történelem megkerülhetetlen fejezetébe tartoznak, amelyről iskolák és egyesületek is megemlékeznek.

Mai napig emlékszem az akkor történtekre, bár csak tizenegy éves voltam. Délután kimentem az akkori piactérre, mely a kultúrház előtt terült el, és láttam, hogy a diákság rendezett sorokban vonult fel Nagykőrösön tanáraik vezetésével.

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? – kérdezte egykoron Vörösmarty Mihály babérkoszorús költőnk.

Bármely kisváros életében mély nyomott hagynak olyan események, melyek a közösségi emlékezés felejthetetlen részének bizonyulnak.

Az ’56-os forradalom helyi eseményeit rövidített formában összefoglaló sorozatunk utolsó előtti részében mutatjuk be a „Memorandum”-ot.

Mire egy hónap is eltelt a forradalom kezdete óta, az országban fokozatosan erősödött a szovjet megszállás elnyomó gépezete.

Mielőtt rátérnék az ’56-os Forradalom, és Fegyveres felkelés előzményeit, és okait feltáró-elemző „Memorandum” bemutatására,

Miután november 4-re virradóra a szovjet túlerő gyakorlatilag felszámolta a forradalom fegyveres erejét jelentő magyar Honvédséget, az addig szerveződött új hatalom – Nagy Imre-kormány – teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került!

Meghatározó fordulat következett be november 4-én, mikor is a 24-e óta vonuló szovjet csapatok – nehézfegyverzet és gyalogság! – döntő fölényének tudatában összehangolt támadást indított a Honvédség laktanyái ellen, az ország egész területén. Ez a forradalom bukását jelentette!