A médiából tudhatjuk, hogy folyamatosan emelkedik Magyarországon a koronavírus-járványban elhunytak száma, nem beszélve az újonnan fertőzöttekről.

A koronavírus-járvány idején igen csak nehéz értelmezni a munkanélküliségi adatokat. Ugyanis úgy tűnik, számos munka nélkül maradt ember még mindig nem teljesítette azokat az adminisztratív feltételeket, hogy őt munkanélküli státuszba sorolják.

Emlékezzünk csak, Ángyán József, volt parlamenti államtitkár, 2012-ben azért állt fel a székéből, mert az akkori Orbán-kormány az eredeti elképzelésekkel szembe menve, a földhasználatot nem kötötte helyben lakáshoz. Ez a tény nem kedvezett eleve a helyben lakó kis- és középbirtokosoknak.

Gyerekkorom óta vonzódom a számokhoz, és ez is hozzájárult egyetemi szakmám kiválasztásához. Középiskolában a földrajz tanárunk pedig – amikor egy-egy nagyobb európai országról tanultunk – mindig feladta házi feladatnak az ország lerajzolását, sőt ki is kellett színezni, és a fontosabb városokat, adatokat (terület, lakosságszám, ipar) beírni.

Véleményem szerint óriási az eltérés a hivatalos propaganda meg a valóság között járványügyben. Nagy különbség van a kirakatba tett járványkórházak tevékenysége és a védekezés valódi hátországa között. Ez utóbbi bemutatásában – aligha meglepő módon – a kormánypropaganda nem igazán jeleskedik.

Tudjuk, hogy milyen az egészségügy helyzete, és a legnagyobb veszély a kórházi fertőzések miatti elhalálozás.

A minap, amikor is a sajtópereket értékeltük, azt vettük észre, hogy a tárgyalások során mindenki hozzájárult adatai nyilvános kezeléséhez, kivéve Horváth Tibort…