Számtalan hagyomány forrta ki magát az elmúlt évszázadok során, így színesítve az ünnepet. Egyház – kontra néphagyomány éppen ezért rengeteg vitát is hozott magával. Mára talán elcsitultak, vagy legalábbis háttérbe szorultak ezek a konfliktusok, így ki-ki böjtöléssel-bűnbánattal, tojásfestéssel, nagytakarítással, sütés-főzéssel, locsolkodással, stb. készül a hétvégére.

Minden évben – legalábbis a hívő ember számára egészen biztosan – hordoz valamilyen különleges, aktuális és személyes üzenetet a Húsvét.

Én úgy érzem, az idén az enyém így szól: A sír hideg, végérvényesnek tűnő reményvesztett sötétségéből is van hittel kiút, van feltámadás! Mert bár zajos tömeg hangosan éljenzi győztes önmagát, harsányan kiálltja, hogy „feszítsd meg”, a csendes, ám a jó mellett kiálló kisebbség végül verhetetlen diadalt arat. De ehhez előbb lenézettségre, megvetettségre, majd a reménytelen csendre és végtelen hitre volt szükség akkor is és most is…

K.Zs.B.T.