Az Arany János Múzeumnak négy kiadványsorozata jelent meg, az évtizedek során. Valamint az Arany János Múzeum kiemelten fontos tudományos tevékenységét reprezentálják a konferenciák. A rendezvénysorozat legfőbb támogatója a kulturális minisztérium közgyűjteményi főosztálya és múzeumi osztálya volt. Nagykőröshöz is kötődően, az Nagy Magyar Alföld kutatása keretében, különböző tudományszakok (régészet, történelem, irodalomtörténet, néprajz, szociográfia, gazdaságföldrajz) megtárgyalására került sor. Az elhangzottak egy-egy tematikus tanulmánykötetként meg is jelentek az Arany János Múzeum Acta sorozatában. A konferenciák között kiemelkedően fontos volt 1982-ben az Arany János halálának 100. évfordulójára megrendezett emlékezés, amelynek előadásai tanulmányként meg is jelentek. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját is konferenciával tisztelte meg a múzeum 1998-ban. Ekkor jelent meg Dr. Novák Lászlónak Szalay József vadász-főhadnagyról írott könyve is.
A múzeum működése számos különös feladat elé állítja a szakembert, aki elsődlegesen a múzeum érdekeit érvényesítve, a nemzeti kultúránk különböző területeinek ápolását, virágoztatását vállalja fel hivatásként.
A Arany János Társaság örökös tiszteletbeli elnöke, Dr. Törös László, majd utódja Tóth Tibor gimnáziumi magyartanár, irodalmár távozása után Dr. Novák László Ferencet választották meg 1976-ban az Arany János Társaság elnökének. Tekintettel arra, hogy a múzeum tevékenysége alapvetően az Arany kultusz ápolása, az irodalmi társaság elnöke, mint a múzeum igazgatója, szerencsésen ötvözhette a múzeum és a társaság tevékenységét Arany-János szellemiségében. Az Arany János Társaság legfőbb képviselője, a múzeummal karöltve szervezte meg 1982-ben az Arany János-centenáriumi emlékezéseket.
Arany halálának napja, október 22. politikai értelemben is „feketebetűs” napnak számított. Ezért csupán időeltolódással kerülhetett sor az Arany János Emlékkonferencia megtartására, valamint az Arany János Középiskolai Balladamondó Verseny lebonyolítására.
A múzeum igazgatója fontos szerepet játszott abban, hogy Nagykőrös és Nagyszalonta között ikervárosi kapcsolat jöjjön létre 1990-ben. Éppen Arany János kapcsán, mint a szülőhely Nagyszalonta és a sokoldalú tevékenységének fontos állomása, Nagykőrös között, nem csupán testvéri, hanem szorosabb, egyedülállóan ikervárosi kapcsolat teremtődhetett meg, melynek fundamentumát a nagykőrösi Arany János Múzeum és Társaság, a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum és Művelődési Egyesület képezte. A kapcsolat ápolása és erősítése eredményezte azt, hogy a kőrösi múzeumigazgató és társasági elnök felvállalta Kiss István nagyszalontai kötődésű szobrászművész Arany János ülőszobrának bronzba öntetését, s az ahhoz szükséges pénzügyi alap előteremtését, valamint az elkészült szobor kiszállítását Nagyszalontára 1992. február végén, amely méltó ünnepség keretében került felavatásra március 2-án, Arany János születésének 175. évfordulóján.
Az Arany János Múzeum életében különösen fontos esemény történt 1996-ban. Akkor zajlottak a magyar honfoglalás millecentenáriumi és a magyar oktatás millenniumi ünnepségei. Erre a nagyszerű ünnepségre készült el a múzeum klasszicista műemléképületének rekonstrukciója, az 1940-es évek végén lerombolt 20 méteres szakasz felépítése. Az Arany János Múzeum-Nemzeti Emlékhely támogatására fővédnökséget vállalt a Magyar Honvédség, s a ceglédi tüzérségi alakulatot jelölték ki a kapcsolat ápolására, a rekonstrukciós munkálatokra.
A múzeum által 1992-ben alapított Arany-János Múzeum - Nemzeti Emlékhely Alapítvány teremtette elő a Nagy Tanárikar (Arany János és hat akadémikus társa, akik a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak: Salamon Ferenc, Szabó Károly, Szász Károly, Szigeti Warga János, Szilágyi Sándor, Tomory Anasztáz) és a honfoglaló Bor-Kalán nemzetség szobrainak költségét. A szobrok alkotója Varga Imre szobrászművész, akinek önzetlen áldozatvállalása is hozzájárult ahhoz, hogy elkészülhessenek és felállításra kerüljenek a nagyszerű szoboralkotások, amelyek felavatása augusztus 20-án – lévén a Magyar Honvédség a Nemzeti Emlékhely fővédnöke -, katonai tiszteletadással valósult meg az Arany János Múzeum-Nemzeti Emlékhelyen. Az esemény méltán nevezhető a XX. század legnagyobb szoboravatásának!
Az Alapítvány fő célkitűzései közé tartozott, hogy méltóan ünnepeljük meg 1998-ban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját. Tekintettel arra, hogy a klasszicista huszárkaszárnya főtiszti épülete fogadta be az Arany János Múzeumot, időszerűvé vált a kaszárnya egészének műemléki rehabilitációja, rekonstruálva a Ceglédi út melletti legénységi szárnyépülettel. A lóistálló helyén, a Cifrakert szomszédságában tervezte az Alapítvány a Nagykőrösön toborzott kettő, a 13. Hunyadi és a 16. Károlyi honvéd huszárezred parancsnokainak, Lenkey János és Gróf Károlyi István tábornokok lovas szobrainak, a Honvédhuszár Emlékmű felállítását. Györfi Sándor szobrászművész örömmel vállalta az alkotómunkát, el is készítette az emlékmű makettjét, de a kivitelezésére nem kerülhetett sor. Az évfordulóra hirdetett állami pályázati rendszer nem támogatta ennek a nagyszerű műalkotásnak a megvalósulását. Az 1848/49-es történeti nemzeti emlékhely teljes rekonstrukciója sem valósulhatott meg, akárcsak a 13 aradi vértanú szobrainak felavatása 1999-ben.
Az Arany János Múzeum sorsában tragikus változás 2007-ben következett be. A 2006. december 15-i választáskor egy a muzeológiához kevésbé értő egyént választott meg Pest megye közgyűlése megyei múzeumigazgatónak. Ezzel kezdetét vette a megyei múzeumszervezet drasztikus átszervezése, azé, amely valójában egyedülálló volt az országban (A Pest megyei múzeumi szervezet egyedülálló volt az országban, mivel a megyének nem volt olyan központja, mint más megyéknek, a fővárosban, Budapesten vannak a megyei intézmények, a megyeház is, de az országos múzeumok egyike sem lehetett megyei múzeumigazgatóság. Ezért a szentendrei Ferenczi Múzeumra telepítették a megyei múzeumigazgatóságot, vált megyei múzeumközponttá Szentendre). 2007. május 1-jével megszűntették a területi múzeumi rendszert, azaz a múzeumszervezet tagmúzeumainak önállóságát. Vertikálisan a múzeumi egységek Szentendre központhoz tartoztak. A nagykőrösi Arany János Múzeum önállósága megszűnt, a szentendrei Ferenczy Múzeum „telephelyévé” süllyedt, s mint közérdekű muzeális gyűjtemény és kiállítóhely funkció megjelöléssel adott működési engedélyt a minisztérium közgyűjteményi főosztálya. Az Arany János Múzeum igazgatói státusa is megszűnt (a múzeum szakemberállományát elbocsátották).
A nagykőrösi Arany János Múzeum sorsában újabb drámai fordulat 2013. január 1-jével következett be. A kultúráért felelős minisztérium felszámolta a megyei múzeumszervezeti rendszert, s az egyes vidéki múzeumokat a helyi önkormányzatoknak ajánlotta fel, így a ledegradált nagykőrösi múzeumi intézmény Nagykőrös város fennhatósága alá került, a városi művelődési központhoz csatolták.
Időközben Arany János múzeumát súlyos csapás érte. A gazdátlannak tűnő múzeum gyűjteményi raktárát kirabolták.
Az „Arany János közérdekű gyűjtemény és kiállítóhely” funkciójában messze került a múzeumtól. A múzeum alapvető rendeltetése a múltunk tárgyi és dokumentációs emlékeinek gyűjtése, a gyarapítás, feldolgozás és tudományos kutatása, közkinccsé tétele publikációban, bemutatása kiállításokban, megfelelő muzeológusi gárdával. A városi kultúrpolitika csupán a látványosságra helyezi a súlyt, amely valójában a múzeumi funkcióknak ugyan kiemelten fontos, de önmagában nem alapvetően lényeges része.
A városi kezelésben kezdetét vette a múzeum teljes átalakítása: bent lebontották a népművészeti ritkaságnak, különlegességnek, hungarikumnak számító protestáns népművészeti fejfa kiállítást, majd a „Hej, Nagykőrös híres város …!” című állandó kiállítás is felszámolásra került. (korábban megszüntették a Pest megyei Iskolatörténeti Múzeumot is). Kint, a város legpatinásabb klasszicista műemléképülete is az átalakítás sorsára jutott: a „modernizáció” áldozata lett!.
Dr. Novák László Ferenc DSc
